Egy napot késtem, ennek oka egy nagyon kedves ajándék volt, amit Japánból kaptam (itt megnézhető), aminek tudtam igazán örülni, és amiről majd beszámolok részletesebben hamarosan. Szóval az övé lett a kedd, elhalasztódott az írás, de most igazán, valóban, tényleg.
A mai bejegyzés főszereplőjét már talán két héttel ezelőtt gondoltam ki, az ösztönzést a szép nagy csokor levendula adta, amit még Évától kaptunk, és én szerettem volna valami (számomra legalábbis) újat kipróbálni. Szeretem a levendulában, hogy egy kevés is intenzív ízt tud adni, remek volt a morzsás eperben, és a megrendelésünkre készült eperlekvárban is. Éppen ezért úgy véltem, ha hagyom egy kis citrommal lazított mézben állni, akkor ugyanúgy átadja majd az ízét, ez volt hát a kiindulópont. Hozzá társult a kecskesajt, végül a barack, amit Herr Paprika kedvesen megsütött nekem.
A terv szép volt és ígéretes, de napokig nem sikerült kecskesajtot vásárolni a környéken, pedig Herr Paprika próbálkozott rendületlenül. És amikor már kezdtem elengedni az ötlet kezét, a piaci látogatás segített rajtam, és így eljöhetett a megvalósítás ideje.
Egyszerű, de nagyszerű, látják, ma elememben vagyok, ami az írást illeti. De ami fontos, próbálják ki, azt hiszem, remélem, nem csalódnak majd.
Mézes-levendulás kecskesajt sült sárgabarackon
4 sárgabarack
5 dkg kecskesajt
akácméz
3-4 ág levendula
fél citrom
vaj
Egy tálkában simára keverünk úgy 2-3 evőkanál mézet 3-4 tk citromlével. Látszik, az arányokat nem jegyeztem fel, szóval kóstoljanak, lehet változtatni. A levendulát megmossuk óvatosan, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd lecsipegetjük a virágokat és a citromos mézhez keverjük. Most két út áll előttünk: tehetjük a levendulás keveréket legalább egy éjszakára magában a hűtőszekrénybe, vagy felszeletelhetjük a kecskesajtot (túl puha értelemszerűen most nem alkalmas), rálocsolhatjuk a levendulás mézet, és így rakjuk ugyanannyi időre a hűtőnkbe.
Ha közeledik az evés időpontja, mossuk meg, töröljük szárazra a barackokat, azután felezzük el, a magokra természetesen nincs szükségünk. Egy megfelelő méretű serpenyőben olvasszuk fel 3-4 dkg vajat, tegyük rá vágott felükkel lefelé egymás mellé a barackokat, majd süssük néhány percig, hogy szépen megpiruljanak. Tányér, 2 fél barack, 2 szelet kecskesajt, levendulás keverék. Persze lehet duplázni az adagot, ha úgy kívánják. Mellé esetleg madársaláta, nekünk passzolt az íze.
Nem tudnám eldönteni, előétel vagy desszert. Most azt mondom, madársalátával ez előbbi, nélküle inkább az utóbbi. De gondolhatják másként.
7 megjegyzés:
Mindegy, hogy desszert vagy előétel, netán uzsonna, isteni!
Nagyon jól néz ki, izgalmasan is hangzik. Én hétfőn készítettem levendulás sütit, az nagyon finom lett. A kecskesajt is jó, ez biztos nagyon finom lehet!
A "művészi" fotózás hátulütője, hogy nem derül ki, hogy mit fényképeztél. De lehet, hogy másnak rögtön lejött, hogy mit kaptál ajándékba, csak én vagyok tájékozatlan. (Magamra vessek :)
Chriesi, köszönöm!
Eszter, örülök, hogy tetszik, sütit én még nem próbáltam, csak morzsát, lehet, hogy éppen itt lenne az ideje... :)
Kedves Névtelen, nem akart "művészi" lenni, csak mondjuk szép.:) A képek alá azért írtam oda mindenhol, hogy mi is szerepel, mert gondoltam, hogy nem egyértelmű. De akkor itt is: cseresznyevirágos cukor, yuzu só (yuzu egy citrusféle) , shichimi só (shichimi egy japán fűszerkeverék, pl. chili, szezámmag, bors van benne). És ne vess magadra semmiképp.:)
Nagyon kedvemre való ez az izgalmas étel. Szívesen megkóstolnám :)
Olyan gyönyörű, hogy nem térek magamhoz.
Ami, örülök, hogy tetszik, szerintem próbáld ki! :)
Foodafok, nagyon kedves vagy, köszönöm! :)
Megjegyzés küldése