Ismét bebizonyosodott: mértéket nem ismerek. Nem akarnám ismételni magam, aki rendszeresen olvassa imbiszt, találkozott már néhányszor vásárlási szokásaim elemzésével, amiből a lényeg röviden annyi, nem ismerem az eleget venni képességét. A gyakorlatban ez annyit jelent, sokat és szinte sosem keveset. Így történt a céklával is (hogy eredetileg milyen céllal is került hozzám, kiderül hamarosan), ha kedves akarok lenni magamhoz, akkor dupla volt a mennyiség. Kétségbeesés nem volt, csak nyugtáztam, semmi változás ezen a téren, hát akkor főzök levest.
Régen nem igazán számított kedvencnek nálam a cékla, leginkább savanyítva fordult meg a tányéromon, esetleg salátaként, levest viszont nem hiszem, hogy ettem gyerekként. Amióta viszont Oszi irányításával jobban megismertük a lengyel konyhát, kipróbálhattam néhány változatát a céklalevesnek, és meg is szerettem gyorsan. Akár a többi levest. Tehát mondhatom, hogy a céklamentésnek indult projektem erős lengyel hatásokat mutat, a zöldség lereszelése és a tojás is utazós emlékeimből származik, meg persze abból, hogy a hetekkel ezelőtt eltervezett változat mostani megvalósítását a hiányzó alapanyagok meghiúsították. De tudják, ami késik...
Céklaleves tojással
4-5 cékla
almaecet
só
bors
2 tojás
tejszín
(petrezselyem)
A céklákat meghámozzuk (lehetőleg kesztyűben), darabokra vágjuk, de nem túl kicsire, a későbbi munka megkönnyítése miatt. A céklát egy megfelelő méretű edénybe rakjuk, felengedjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, adunk hozzá sót, frissen őrölt borsot, 1 ek almaecetet, átkeverjük, lassú tűzön addig főzzük (félig lefedve), amíg a zöldség szépen megpuhul. Akkor hagyjuk egy kicsit hűlni, kihalásszuk egy kanál segítségével a céklákat, a leveshez adunk egy kevés tejszínt, alaposan átkeverjük. Ha a céklák már nem jelentenek veszélyt a kezünkre, lereszeljük őket, azután mehetnek vissza a levesbe. Kóstolás, ha bármi hiányozna, nyugodtan pótolják, tehetnek bele egy kis friss petrezselymet is.
A tojásokat főzzük keményre, azután pucoljuk meg, majd tálaláskor reszeljük a leves tetejére. Azt hiszem, ma tényleg rövid voltam.
A színe passzol az őszhöz, nézni is szeretem. És hiába van még mindig inkább tavasz, lassan jönnie kell a hidegnek, akkor pedig még jobb lesz a céklaleves társaságában lenni. Legyen bármilyen is.
2 megjegyzés:
Óóó a cékla sokáig eláll. ;) Én sem tudom mikor elég...de hát annyira szépek a zöldségek és sosem tudni mikor mi jut az ember eszébe.
Csak az a baj, hogy én bizony egyszerre megfőztem a teljes adagot.:)
Megjegyzés küldése