Gondoltam, írni kellene, mert úgy elszaladtak imbisz mellett a napok, és még azt sem mondhatom, hogy itt lenne a nyári szünet. Csak nem főztem semmi dokumentálásra érdemest, vagy megettük, mielőtt kamera került volna a kezembe. Szóval ez most amolyan helyzetjelentés, júliusi beszámolás.
Amíg forró volt még a lábujjam is (ami nagy dolognak mondható, ugyanis már kislányként a hideg lábfej volt az egyik védjegyem) leginkább csak a reggeli kefir, napközbeni dinnye keretben mozogtam, ami persze nem egészen igaz, mert azért ettem mást is, sőt néha még főztem is. A múlt hét legsikeresebb vacsorája két, közepesnek mondható padlizsánból készült, és mivel Herr Paprika meglepetésszerűen örült, és ismétlést kért, hát most leírom ide. A padlizsánokat megmossuk, szárazra töröljük, fél centi vastagon felkarikázzuk, majd kevés olívaolajban mindkét oldalukat megsütjük. Két paradicsomot megmosunk, szárazra törölünk, felkarikázunk. Két mozzarellagolyót ugyancsak felszeletelünk. Egy tűzálló tál aljába fektetünk egy réteg padlizsánt, jöhet kevés só és bors, azután néhány paradicsomkarika, friss bazsalikomlevelek, egy kevés reszelt fokhagyma, néhány szelet mozzarella, majd újra padlizsán. A pakolást addig folytatjuk, amíg kitartanak az alapanyagok, a tetejére mindenképp mozzarella kerüljön, és ne legyünk fukarak magunkhoz, locsoljuk meg az egészet még egy kis olívaolajjal a végén. Tegyük a tálat 180 fokos sütőbe (légkeverés), és süssük addig a rakott padlizsánt, míg a mozzarella megolvad és pirulni kezd. Hozzá egy szelet pirított kenyér, néhány kanál nyers paradicsomszósz (sűrű paradicsomlé, só, bors, lehelet cukor, 1-2 gerezd fokhagyma, olívaolaj összeturmixolva) és mondjuk egy pohár hideg, száraz fehérbor. Készen is vagyunk.
Panni is itt járt, és amikor feltette a kérdést, mit is főzzön nekünk, nem gondolkodtam sokáig. Hetek óta vágytam már egy jó töltött paprikára, szinte már rászántam magam, hogy meg is főzzem, de aztán Panni jött, és én gyorsan átengedtem a feladatot, mert abban ugye egyetértünk, amit Anya készít, az valahogy nem másolható. A töltött paprikás akcióhoz néhány konyhai előkészítés mellett annyiban járultam hozzá, hogy javasoltam, rizs helyett gersli kerüljön a töltelékbe, és Panni nem mondott nemet. Minden egyéb a megszokott rendben zajlott, elkészült a húsos-gerlis töltelék, a paprikákról lekerült a kupak, hogy beférjen, aminek be kell férnie, azután paradicsomszószban főttek, amíg meg nem puhultak, és a végén még egy gyenge rántás is készült. És most nem azért dicsérek, mert az Anyukám főzte, de a töltött paprika remek lett, meg is beszéltük Herr Paprikával, hogy ez így kifogástalan, és tőlünk ezentúl mindig készülhet gerslivel. Történetnek itt a vége.
Az első kép láttán már biztosan kitalálták, ettünk a hétvégén barackos gombócot is, és de jó volt. Én amúgy is barackfüggésben szenvedtem az elmúlt hetekben (ha éppen nem dinnyét akartam), szóval Herr Paprika javaslatára azonnal rávágtam az igent. Nálunk egyébként Herr Paprika a gombócfelelős, én vagyok a kukta, a lelkes elő- és utókóstoló. A recept Horváth Ilona klasszikusából származik, de nem voltunk vele egészen elégedettek, főleg Herr Paprika bosszankodott egy-két fázisban, és kiadta az utasítást, hogy húzzam át a könyvben ceruzával az egész tojást, és írjam mellé az egy tojássárgát. De az is lehet, legközelebb maradunk a tojásmentes verziónál. A végeredményen a kis viszontagság meg se látszott, de azért javasoltam Herr Paprikának, hogy minél hamarabb teszteljük a végleges verziót. Nem mintha újabb adag gombócot próbálnék biztosítani magamnak, csakis a technológia miatt.
Kertészkedtünk is egy keveset, leszedtünk egy igazán méretes cukkinit (a képen még egy korábbi termés szerepel), számíthatnak tehát a megjelenésére imbiszen. A cukkinik egyébként továbbra is hatalmasak, kénytelen voltam fodrásszá lényegülni, és levágni jó néhány levelüket, hogy ők és a környezet jusson napfényhez is. Felkaróztuk Péter segítségével a paradicsomokat, és végre megkezdődött a rég várt színesedés, a villanykörte alakú paradicsomok közül többen citromsárgán világítottak a levelek között. Érzem, jön a paradicsomszüret, és persze majd beszámolok.
Itt a vége, mielőtt még végleg megunják, aki eddig eljutott, igazán jó hozzám. Legközelebb lesz már, ígérem, egy normálisnak mondható receptes bejegyzés is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése