Tányéromon egy kis nyár

  

Aki nem kíváncsi a felhős homlokomra, csak ugorja át a bekezdést, mert bizony most az következik. Szeretnék már nagyobb falat nyarat, és persze nincs panasz, mert legalább két napra elhagytuk a várost, de azért de jó is volna egy nagyobb felületű vízben elmerülni, mint amennyi egy kádban elfér, ehhez azonban kellene két láb a jelenlegi másfél helyett. Úszni tudnék, de a be- és kijövés még kihívás lenne, nagyobb a kelleténél, ez bizony okozott némi szomorúságot, sóhajtásba fulladó melankóliát hétvégén a teraszon, miközben gyakoroltam a járást, és legalább néztem, messze, a házak fölött egészen a tóig. De aztán elkaptam a tekintetem, nehogy orrom érje a padlót. Vagy bármi más. Ilyenkor muszáj jókat nevetni, örülni a pár méternek az utcán, addig szinte olyan, mint máskor, egy ölelés Herr Paprikától és utána jókat enni, nekem segít. Hétvégén először a baleset óta a Szúnyog-szigeten, harcsapaprikás túrós csuszával, hideg hosszúlépés, a túrófánk már nem fért be. A főzés terén pedig most valami húsra vágytunk, Éva vett fehérpecsenyét, így hát megadtuk a módját, a húsból készült egy rozmaringos változat, aszalt paradicsommal, articsókával, kapribogyóval, mellé polenta. 

Jó volt, szerettük, itt meg jön a recept.

Rozmaringos fehérpecsenye mediterrán raguval, polentával

30 dkg fehérpecsenye

4-5 ág rozmaring

1,5 dl száraz fehérbor

3 gerezd fokhagyma

só

bors

olívaolaj

4-5 szárított paradicsom

1 ek kapribogyó

4-5 szelet articsóka (készen az üvegből)

10 dkg kukoricadara

1 liter tej

3-4 dkg vaj

A fehérpecsenyét alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd vékony szeletekre vágjuk, amelyeket fólia alatt kicsit kiklopfolunk. A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, lereszeljük, a rozmaringágakat megmossuk, szárazra töröljük. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítunk úgy 1-2 ek olívaolajat, és a hússzeletek mindkét oldalát pirítjuk néhány percig. Ha letelt az idő, jöhet a reszelt fokhagyma, 3 ág rozmaring egy gondolatnyi várakozás, azután öntsük fel a borral, várjunk, amíg elillan az alkohol, majd lazítsuk egy kevés vízzel, adjunk hozzá frissen darált borsot, fedjük le, és hagyjuk alacsony hőmérsékleten szépen megpuhulni, idő nincs, hát elfelejtettük mérni. Ha már megfelelőnek tűnik a hús, sózzuk meg, vegyük le a fedőt, párologtassuk el a felesleges folyadékot. Amikor késznek ítéljük, csak vegyük le a serpenyőt a tűzhelyről, tegyük félre.

A ragunkhoz, mert jobb nevet nem találtam, szóval vágjuk össze az aszalt paradicsomot, a kapribogyót és az articsókát, keverjük össze egy tálkában, tekerjünk egy kis borsot, végül locsoljuk meg extra szűz olívaolajjal, újabb keverés, készen vagyunk. A polentát most nem írom le részletesen, itt elolvashatják, hogyan készül, az arányokban történt csak egy dekás változás, és most nem került bele tejszín, viszont dobtunk bele egy rozmaringágat.

Polenta, rozmaringos fehérpecsenye, egy kicsi a megmaradt szószból, végül egy kanál a mi mediterrán ragunkból. Villa, meg a kés, meg a tányér. És egy pohár bor.

Terveim szerint holnapra elhagyom a hangulatom, nincs is több mára, csak egy pont.