2011. október 24., hétfő

Ellenállás helyett


Lassan elballagó hétvégénk volt, szombaton még mutattam némi erőt és aktivitást, vasárnap viszont, ha már bent tartott az eső és a sötétség, és a reggel még lelkesen kitalált kiállításról is lemondtam, a fotelben kuporgáson, síversenynézésen kívül nem tettem sokat a naphoz. Csak egy keveset. Ráadásul Herr Paprika végre az ábrándjait valóra váltotta, és Váncsa receptje alapján oldalast sütött, méghozzá rabszolga módra, bár az nem derült ki, honnan is a név, nem mintha a végeredményt tekintve fontos lett volna. A konyhából tehát kiszorultam, azaz kuktaként szaladtam, ha szükség volt rám, felolvastam a receptet, citromot facsartam, kiszabadítottam a paradicsompürét a dobozból, elővettem a cayenne borsot, később aztán érkeztem inhalálni az illatot, és külsős szakértőként megnézni, hogy elég piros és ropogós-e már az a külső. Majd megvacsoráztunk, örültünk, értékeltünk, megbeszéltünk, és megállapítottuk, jó azért, hogy van egy kuktánk, és talán használhatnánk gyakrabban is. Az oldalas egyébként jól sikerült, Váncsának van még talán három receptje a könyvben, és hosszú még a hideg évszak...
Szombati aktív óráimban volt piaclátogatás is, ahol rövid nézelődés és oldalasbeszerzés után felfedeztem az egyik hentesnél, hogy a kacsacomboknak ellenállhatatlan ára van, nincs jobb szó, és bár nem akartam ilyen hamar az előző után, de ha már egyszer, azért telefon, Herr Paprika tudta, mit kell mondania, így ellenállás helyett megadtam magam. A keleti vonal Herr Paprika ötlete volt, és miután sikerült gránátalmát vennem teljesen baráti áron, már tudtam, kuszkusz lesz mellé, korianderrel és mogyoróval. És végre az arab hétfűszerkeverék is újra előkerült, ami többek között szerecsendióból, fahéjból, korianderből áll.
Akkor nincs tovább, recept.





Hétfűszeres kacsacomb gránátalmás kuszkusszal


4 kisebb kacsacomb
arab hétfűszerkeverék
2 kávésbögre kuszkusz
1 gránátalma
1 csokor korianderzöld
1 marék sós mogyoró



A kacsacombokat alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, az esetleges felesleges bőrdarabokat levágjuk (és később kisütjük). Az arab hétfűszerkeverékkel bedörzsöljük a combok bőrös felét, majd egymás mellé rakjuk őket egy tepsibe, tűzálló tálba, lefedjük alufóliával. A sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeverés), sütjük a kacsacombokat úgy 45-50 percig, az idő leteltével villával ellenőrizzük, elég puhák-e. Ha nem, még lefedve sütjük egy kis ideig, ha igen, akkor lekerülhet az alufólia, és sütjük még a combokat addig, amíg szépen megpirulnak. 
Következhet a kuszkusz. Előzetesen száraz serpenyőben pirítsuk meg a mogyorót, hagyjuk hűlni, majd mozsárban törjük össze. A koriandert mossuk meg, alaposan rázzuk le, majd vágjuk apróra. A gránátalmát vágjuk ketté, ütögessük ki a magokat, de használhatunk a cél érdekében bármilyen más módszert is. A kuszkuszt öntsük egy mélyebb tálba, adjunk hozzá egy kevés sót és egy kávéskanál fahéjat, majd öntsük fel annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi, keverjük át, fedjük le, hagyjuk úgy 5-6 percig puhulni. Amikor letelt az idő, kóstoljunk, ha megfelelőnek ítéljük, akkor keverjük hozzá az összetört mogyorót, a gránátalmát és a koriandert.
Kacsa, kuszkusz, kés és villa, itt meg a vége.


Talán elhiszik, ritkán lelkesít a saját konyhám, főztöm, de most valamiért mégis, szerettem a kacsát és még jobban a gránátalmás, ropogós kuszkuszt. Biztosan találok alkalmat az ismétlésre, például, ha újra ellenállhatatlan lesz a kacsacombok ára.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails