Két nap

Mielőtt rátérnék a fotón szereplő kacsacombra, ami igazán kedvező értékelést kapott, és nem csak tőlem, először hétvége, ami alatt sikerült megbetegítenem a mosógépet, de történtek jó dolgok is (és bízom a gyógyulásban). Szombaton szokásos piaci körséta, de most nem érkeztem időben, így aztán sokan vásároltak velem együtt, aminek következtében inkább lemondtam a betervezett lángosról, mert igen, éhes is mindenki egyszerre volt. De sebaj, üres gyomorral is jól furakodtam, és persze mondhatnám, lista ott figyelt a fejemben, de igazából igénybe vettem néhányszor Herr Paprikát a telefonos segélyhívón. A vége, az azért jó volt, a kacsacombok meg nálam.

Vasárnap aztán gondoltam, menjünk bolhapiacra, de végül több tényezős meghiúsítás után inkább az Iparművészeti Múzeumba vettük az irányt, a gdanski utazást felidézve megnéztük a borostyánékszereket, a lengyel formatervezők kiállítását és a vásárt, ahol erős voltam, és nem vettem semmit. Nehezen ment, ezt elhihetik. (Design hét van, Lengyelország a vendég, ha arra járnának, nézzenek körül.)

Ez is jó szórakozás volt, de a Füvészkert meglátogatása még jobb mókának bizonyult. Jártunk ott még a felújítás előtt, most legalább lehetett hasonlítgatni, ilyen volt és ilyen lett. A Pálmaház szép, nagyon, nem tudom a látványt érdekesebben leírni, és az egész kert úgy ahogy van, klassz, kellemes, kikapcsoló. Ráadásul lehet két helyen is növényeket venni, aki ismer, tudja, ez az én nagy gyengém. Pláne, hogy egy polcon leértékelt darabok sorakoztak, előttük a tábla, vigyél haza, én is szép leszek nálad, hát én voltam a célközönség. Herr Paprika nagy mosolygása közepette kimentettem egy margarétát és egy francia levendulát, most próbálom rendbehozni őket, aztán majd meglátjuk. Itt azért nem álltunk meg, választottunk még egy kaktuszt, teljes egyetértésben. Három új növény, én pedig boldog.

Jöjjön akkor a kacsacomb, sok fokhagymával, rozmaringgal, kakukkfűvel és gyömbéres birsalmával.

Sült kacsacomb gyömbéres birsalmával

4 kacsacomb 

5-6 birsalma

10-15 gerezd fokhagyma

2 ág rozmaring

3-4 ág kakukkfű

gyömbér (2 cm-es darab)

szerecsendió-virág

1,5 dl száraz fehérbor

nádcukor

3 dkg vaj

só

bors

A kacsacombokat alaposan megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd egymás mellé fektetjük egy cserépedénybe vagy más tűzálló tálba. A rozmaringot és kakukkfüvet megmossuk, lecsöpögtetjük, a hús mellé rakjuk. A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, ugyancsak a tálba rakjuk. Egy birsalmát megmosunk, négy darabba vágunk, magházat kivesszük, majd még kisebb darabokra vágva ugyancsak a tálba tesszük. Öntünk a kacsacombok alá egy deci fehérbort. Só és frissen őrölt bors, majd lefedjük a tálat. A sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeverés), sütjük a kacsacombokat lefedve úgy 1 órán át. Villával ellenőrizzük a hús állagát, ha megfelelőnek ítéljük, akkor fedő nélkül még addig pirítjuk, hogy a bőre szép ropogós legyen.

A birsalmákat meghámozzuk, magháztól megszabadulunk, majd nagyjából egyforma cikkekre vágjuk. A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük vagy nagyon apróra vágjuk. Egy nagyobb serpenyőben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a birsdarabokat, szórunk a tetejükre egy kevés nádcukrot, végül hozzáadjuk a gyömbért és 3-4 szerecsendió-virágot, keverünk, néhány percig pirítunk, majd felöntjük a fél deci borral,  lefedjük, és alacsony hőfokon úgy 8 percig pároljuk még a birsalmát. A végén ellenőrzünk kóstolással, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Ha a folyamat közben elillanna a folyadék, akkor egy kis vízzel pótolható.

Tányér, kacsacomb, néhány sült fokhagymagerezd és birsalmadarab, gyömbéres birs, és nálunk még Herr Paprika remek krumplipüréje szerepelt. Villa, kés és egy pohár bor.

A kacsacombok kifejezetten jól sikerültek, az egyetlen kritikus pont a birsalma volt, persze nem nálam, de végül Herr Paprika is jól alkalmazkodott. Még az is lehet, hogy titokban várja a következő birsalmás ételt. Akkor innen is biztatom, lesz még.