Az elmúlt napok két meghatározó szava egyértelműen a szoljanka és a sztrapacska, előbbit Évától, utóbbit Pannitól kaptuk. Remekül főző anyukáink vannak, tudtuk ezt eddig is, de azért jó erről újra, meg újra és megint megbizonyosodni, és Herr Paprikával mi minden alkalommal lelkesen tesztelünk, nem mintha persze kérdéses lenne a végeredmény. Ennek örömére nem is nagyon főztem, helyette sétáltunk keletre, nyugatra, dél felé, aztán északra, jártunk piacon, parkban, gesztenyék között, lépcsőkön, dombon, macskaköveken, zebrán, száraz leveleken. Jó ez a szandálos ősz, ahogy megnyugtatjuk egymást, kardigánra nem lesz szükség, és aztán többször nyugtázzuk, milyen igazunk volt. Remélem, az október csak átveszi a stafétát, nem vágyom még zoknira, cipőre, kabátra, maradjunk csak az egyrétegű öltözésnél. (Jó, este már elviselem a másodikat is.)
Panni nem csak sztrapacskával érkezett, jöttek vele a kertből az utolsó paradicsomok, és az első birsalmák is. A paradicsomokat megpróbálom egyenként kiélvezni, eltartalékolni, aztán úgyis csak az ábrándozás marad a következő szezonig, tehát terveim szerint csak végső esetben főzök belőlük valamit. A birsalmák esetében viszont szabad a pálya, első körben egyadagos leves készült, hogy megkíméljem Herr Paprikát, aki ilyen koncentrációban nem biztos, hogy örülne a birsalmának. Persze lehet, hogy tévedek.
Birsalmaleves (1 személyre)
1 birsalma
1 dl száraz fehérbor
2 dkg vaj
2 tk méz
só
3-4 zellerlevél
A birsalmát felezzük, majd két-két cikkre vágjuk, a magházat kiszedjük, azután vékonyan meghámozzuk, végül kisebb darabokra vágjuk. Egy kisebb edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a birsalmát, 2-3 percig pirítjuk, majd felöntjük a borral, adunk hozzá sót és két teáskanál mézet, átkeverjük, lefedjük, alacsony fokozaton addig pároljuk, amíg a birsdarabok teljesen megpuhulnak. Ha kész, a birsalmát a boros lével együtt öntsük egy mélyebb tálkába, és turmixoljuk simára, majd adjunk még hozzá annyi vizet, amennyit szükségesnek érzünk. A végén kóstoljunk, ha bármit hiányolnánk, most lehet pótolni. Mossuk meg a zellerleveleket, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd vágjuk a zellert apróra, keverjük a leveshez. Ha szeretnék, a végén esetleg néhány csepp dióolaj még kipróbálható (vagy olívaolaj, még a tökmagolajat is el tudom képzelni). Pirított dióval még bátran kiegészíthető, több tanács nincs, már csak egy kanálra van szükség.
Szinte már hétvége, kívánok hát mindenkinek remek napokat, főzzenek, egyenek, koccintsanak, és ne felejtsenek el begyűjteni néhány adag napfényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése