Lassú péntek: spárgás-újhagymás lepény

Gondolkodtam, vajon beleszoríthatom-e a mai bejegyzést a szinte már szokásos, vagy lassan azzá váló "Pénteki gyors" kategóriába, de aztán úgy döntöttem, jobb elkerülni a későbbi szidalmazást. Azaz imbisz kedvelt olvasói esetleg Frau Paprikát emlegetik, nem épp mosolyogva, inkább teremburás hangulatban, mert azt a fránya tésztát gyúrni kell, nahát és nahát. Így aztán mára van egy lassú péntek, nagy melegben úgysem futkározunk. A kivételek meg csak erősítsék a szabályt.

A lepény egyébként végtelenül egyszerű, azt a rövid ideig tartó izzadást még nyárias konyhában is nyugodtan meg lehet kockáztatni, és amíg a tészta magában dolgozik, mi vehetünk egy lábfürdőt, kézfürdőt, hideg fröccsöt a markunkba, torkunkra. A sütés, gyúrás kiváltója az itthon található spárgamaradék és az otthonról kapott nagyobb mennyiségű újhagyma volt, és mivel Herr Paprikával azt az elvet valljuk, nincs olyan dolog, amiből, és nincs olyan nap, amikor ne készülhetne egy lepény, így nem is nagyon gondolkoztam, mi történjen velük.

Itt a vége, mielőtt még jobban belejönnék, gyúrunk, sütünk, eszünk.

Spárgás-újhagymás lepény

25 dkg liszt (nálam 15 dkg tönköly + 10 dkg sima)

2 dkg friss élesztő

olívaolaj

25 dkg zöld spárga

10-15 szál újhagyma (mérettől függően)

(tejföl)

só

A lisztet egy mélyebb tálba szitáljuk, meglocsoljuk olívaolajjal, majd adunk hozzá egy csipet sót. Az élesztőt 1 deci langyos vízben felfuttatjuk, azután kialakítunk egy mélyedést a lisztben, beleöntjük az élesztőt, és lisztes kézzel elkezdjük összegyúrni. Addig dolgozunk, míg szép, egynemű tészta nem lesz a végeredmény. Akkor golyót formálunk, kicsit belisztezzük, majd letakarjuk, és kb. 1 órán át hagyjuk kelni.

A spárgák végét levágjuk, alaposan megmossuk, majd forrásban lévő vízben 4-5 percig főzzük, alaposan lecsöpögtetjük, félretesszük. Az újhagymák végét és a szárak nagy részét levágjuk, megmossuk, szárazra töröljük, ha szükséges, hosszában elfelezzük őket. Én a szülőktől kapott példányokat használtam, amik méretükben már tekintélyesebbek voltak, így feleztem, esetleg negyedeltem őket, a szárakat nem használtam.

Egy normál méretű tepsit kibélelünk sütőpapírral. A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd kézzel szépen kilapítjuk a tepsiben. Ha tetszik az ötlet, kenjék meg a tésztát vízzel lazított tejföllel, én ezt most nem tettem, de legközelebb kipróbálom így is. A kisebb darabokra vágott spárgákat és az újhagymákat kedvünk szerint eloszlatjuk a tészta tetején, meghintjük sóval, meglocsoljuk az egészet még egy kevés olívaolajjal, azután 180 fokos sütőben (légkeverés) kb. 20-25 perc alatt megsütjük.

Tányér, lepény, kés és villa, vagy csak egy kéz.

A hagyomány, az hagyomány. Kívánok hát egy remek nyári hétvégét, egyenek, igyanak, szurkoljanak, lóbálják a lábukat, vagy ahogy a kedvük tartja.

Zölddel a zöld: spárgás-zöldborsós rizottó

Vasárnap leszedtük az első adag borsónkat, büszkén, a napfürdőtől pirosodó karral, és a vastartalma miatt kicsit még nehézkesebben guggoló jobb lábbal. Persze az utolsó megjegyzés csak rám vonatkozik. A borsóprojektet mindenesetre sikeresnek minősítem, jövőre viszont nem leszek lusta biztosítani a kapaszkodást, felfutást, és akkor talán elég lesz hajolni, és nem tűnik majd labirintusnak a sűrű levélrengeteg. Aztán jövőre nyugodtan kérdezzenek, hátha nem kell majd szemlesütve válaszolnom.

Szép volt ez a bevezető, most pedig jön a váratlan fordulat, a képen látható megfőzött vagy épp nyers zöld golyók kertből származnak ugyan, de nem a miénkből. Itt járt ugyanis Józsi (F.P. apukája), aki hozott magával epret, újhagymát, kaprot, petrezselymet, nem tudom, mit felejtettem el és borsót. Én pedig megtartottam a sorrendet, először az otthoni termést fejtettem ki, és főztem belőlük rizottót, mert valahogy rágondoltam, megkívántam, a többiek addig vártak a sorukra. A spárga valószínűleg majdnem utoljára szerepel az idei szezonban, a kettő együtt zöld+zöld.

Itt a vége, zöldellünk bátran.

Spárgás-zöldborsós rizottó

20 dkg arborio rizs

30 dkg zöld spárga

4 marék zöldborsó

15 dkg túró

5 dkg vaj

1 vöröshagyma

fél deci száraz fehérbor

7-8 dl zöldségalaplé (vagy ugyanennyi bio leveskockából)

A spárgák esetlegesen fás végét levágjuk, ha szükséges, kicsit meghámozzuk, majd alaposan megmossuk a spárgákat. Forrásban lévő vízben 3-4 percig főzzük a spárgákat, majd kivesszük, lecsöpögtetjük, félretesszük. A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, a zöldborsót megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük.

Egy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a hagymát, pároljuk üvegesedésig. Akkor jöhet a rizs és a zöldborsó, 1-2 percig keverjük, végül felöntjük a borral. Ha elpárolgott az alkohol, adagolni kezdjük az alaplevet, közben keverünk folyamatosan. A folyamat végén, ha már fogyóban az alaplé, a rizottóhoz keverjük a kisebb darabokra vágott spárgákat, kóstolunk, ha megfelelőnek ítéljük a rizs állagát, készen is vagyunk. A rizottóhoz keverjük a megmaradt vajat, újabb kóstolás, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni. 

Tányér, rizottó, tetejére morzsoljunk egy kis túrót, már csak egy villa kell. Ha nem szeretnék túróval befejezni, használjanak nyugodtan parmezánt vagy akár fetasajtot. Több tanács nincs.

Ha lesz még borsó a héten, ugye nem okoz majd hatalmas-óriási-gigantikus meglepetést? 

Zöld a spárga

A mai cím lehetett volna a "Felújított változat" is, ugyanis tavaly nyáron készült már valami hasonló, de mivel az idei jól vizsgázott, ráadásul mutat néhány eltérést, így megszolgálta a szereplési lehetőséget. Spárgaszezon van, igyekszem és törekszem a gyakori konyhai szerepeltetésére, amiben Herr Paprika remek társ, szóval jöhet a fehér, jöhet a zöld, sütve, főzve, bárhogy, mi szeretjük töretlenül. Az eredeti tervem most leves volt, egészen biztos volt a döntés, aztán mielőtt főzni kezdtem volna, valahogy elbizonytalanodtam, talán mégis inkább tészta. Vagy mégis leves. Ne nevessenek, néha előfordul az ilyesmi. Végül Herr Paprika eldöntötte a távolból a kérdést. 

A rákhoz, spárgához, citromhoz, zellerszárhoz társult a végén egy kevés füstölt paprika, ami egy kicsit csípős és persze egyszerre füstös, szerintem remekül passzolt a többiekhez. A füstölt paprikát egyébként a nyuszi hozta a konyhába, hogy kinek, azt nem árulom el, lehet tippelni, aztán találni vagy tévedni. Legközelebb ez a szép emlékű avokádós bruschetta is megkapja a maga adagját a dobozból.

Itt a vége, tészta fő.

Tagliatelle zöld spárgával, rákkal

50 dkg zöld spárga

15-20 dkg tisztított rák

30 dkg tagliatelle

1 kisebb citrom

fél deci száraz fehérbor

1 zellerszár

3 újhagyma

2 gerezd fokhagyma

6 dkg vaj

extra szűz olívaolaj

só

füstölt paprika (választható)

A spárgák végéről levágunk egy kb. kétcentis darabot, majd alaposan megmossuk és lecsöpögtetjük őket. Egy megfelelő méretű edényben vizet forralunk, adunk hozzá egy csipet sót, majd 4-5 percig főzzük a spárgákat, azután azonnal leszűrjük, és félrerakjuk őket.

Az újhagymák szárát és végét levágjuk, alaposan megmossuk, szárazra töröljük őket, majd felkarikázzuk. A zellerszárat megmossuk, szárazra töröljük, éles késsel lehúzzuk a szálakat, majd apró kockákra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vajat, adunk hozzá egy kevés olajat is, majd beleszórjuk az újhagymát és a zellerkockákat, néhány percig kevergetve pároljuk, azután következhet a fehérbor és a lereszelt fokhagyma (előtte persze megpucoljuk). Várunk, amíg elpárolog az alkohol, majd a serpenyőbe szórjuk a rákot, a kisebb darabokra vágott spárgát, sózzuk, azután 3-4 perc alatt összefőzzük. Miután elzártuk, belefacsarjuk a citrom levét, majd kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.

A tagliatellét a csomagoláson olvasható utasítások alapján megfőzzük, mielőtt leszűrnénk, a főzővízből adunk három-négy kanállal a spárgás szószhoz. A leszűrt tésztát a serpenyőbe öntjük, összeforgatjuk a spárgával, rákkal.

Tányér, tészta, egy kevés olívaolaj, tetejére szórjunk füstölt paprikát. Ha az utóbbitól inkább eltekintenének, akkor helyettesítsék frissen őrölt borssal. Villa, eszünk. Úgy három adagra számítsanak.

Egyenek sok spárgát, így vagy úgy, vagy máshogy. És ha alkalmuk adódik, próbálják ki a füstölt paprikát, nem okoz majd csalódást. 

Most pedig már itt az ideje, hogy újra normális legyen ez a május, remélem, kívánságom meghallgattatik.

Spárga, lepény, május

Mielőtt még megpróbálnám menteni a menthetetlent, és kibogozhatatlan magyarázkodásba kezdenék arról, miért is vált az április ilyen bejegyzésekben ritka hónappá, inkább egy percig  szégyellem magam. Aztán remélem, nem felejtettek és nem bosszankodtak. 

Nincs is tovább, inkább néhány szó a nyári melegben eltöltött hétvégéről, amiben volt születésnap, a sajátom, csatangolás, kert, tó, hekk és kovászos uborka, palacsinta és harcsapaprikás, végre eper, ami kellemesen meglepett, és persze spárga, amit amolyan előzetes ajándékként vásároltam a piacon, hogy megkezdhessük a szezont, ahogy mindig. Az első hivatalos spárgaevés (a nem hivatalos most Éva spárgalevese volt, a legyőzhetetlen) minden évben a következő: spárga, lehetőleg fehér és zöld vegyesen, szárított sonka (most egy remek szlovént sikerült beszereznem), újkrumpli vajjal, petrezselyemmel, és valamilyen mártás. Az idei választás a narancsos hollandi mártásra esett, ami mondhatom, teljes siker volt, Herr Paprika remekül készítette el, és biztosan ismétlésre kerül. 

A spárgázásnak itt még nem volt vége, megbeszéltük, hogy a megmaradt adagból lepényt sütünk, és itt kiemelném Herr Paprikát, aki nélkül ez a remek és lelkesen fogyasztott étel nem jöhetett volna létre. Dióecetes salátával nehéz belőle eleget és nem többet enni.

Itt a vége, lepény sül.

Spárgás-túrós lepény

35-40 dkg zöld spárga

25 dkg túró

1 dl tejszín

4 tojás

parmezán (választható)

25 dkg liszt

12, 5 dkg vaj

szerecsendió

só

bors

A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a kisebb darabokra vágott vajat és egy egész tojást, végül némi só, majd gyors mozdulatokkal és hideg kézzel sima tésztává gyúrjuk. Ha esetleg túl száraznak találnánk, akkor nedvesítsük be a kezünket, és úgy gyúrjuk át. A tésztából golyót formálunk, fóliába tekerjük, kicsit kilapítgatjuk, majd legalább 30-40 percre hűtőbe tesszük.

A spárgák alsó, esetlegesen fás részét levágjuk, azután az alját egy kicsit meghámozzuk, majd alaposan megmossuk őket. Forrásban lévő vízben (csipet só) 4-5 percig főzzük a spárgát, azután leöntjük a vizet, és azonnal lehűtjük, hogy ne puhuljon tovább. 

A túrót egy tálban simára keverjük a tejszínnel, sózzuk, adunk hozzá egy kevés őrölt szerecsendiót, borsot és egy marék reszelt parmezánt, végül belekeverjük a három tojást.

A tésztát kicsit kinyújtjuk, majd egy kivehető aljú lepényformába vagy egy kapcsos formába simítjuk úgy, hogy legyen egy kb. két centi magas pereme. Megszurkáljuk a tésztát villával, lefedjük sütőpapírral, öntünk a tetejére babot vagy lencsét, és 160 fokos (légkeverés) sütőben kb. 10 percig sütjük. Kivesszük a tésztát, ha esetleg van felesleges tojásfehérjénk, vékonyan megkenhetjük a tetejét, majd ráöntjük a túrós masszát, és szépen eloszlatjuk. A spárgák fejét levágjuk, majd felváltva elrendezzük a fejeket és a szárakat a lepény tetején, a forma szabadon választott.

A lepényt 170 fokos sütőben (légkeverés) 15-20 perc alatt készre sütjük.

Tányér, lepényszelet, mellé zöldsaláta és persze villa jár.

Jól látják, ez már nem lepény, nem spárga, hanem egy darabka orgonabokor, és itt még nincs vége, levezetésként jöjjön néhány hétvégi fotó, itt tartott éppen az április-májusi kert. És persze a lepény jó, igazán szezonális, és megérdemelhet egy kipróbálást.

Hiányérzet, spagetti és Grafit

 

Hétvégén ismét sikerült a városon kívül szívni a levegőt, ami még akkor is nagyszerű dolog, ha nem tudok nagyokat sétálni, tóba merülni, bármit csinálni, ahogy máskor. De legalább máshol lehet lenni, kelni, enni, inni, messzire nézni, és én mindenféle ingerért hálás vagyok. És persze nem szeretnék megfeledkezni a hangulatjavításban remekül teljesítő Grafitról, aki vasárnap hosszú időre mellém szegődött, helyesebben rám. Ha nem lennék érthető, a bejegyzés végén megtalálják a megoldást.

A rövidnek szánt bevezető után rátérnék a főzésre, amit én még mindig elméletben űzök, a gyakorlati megvalósítás Herr Paprika érdeme. Spagetti készült, amiben persze nincsen semmi különös, de amikor megszületett az elhatározás, rájöttem, hogy utoljára a lábtörés előtt ettem tésztát (a kórházban kapott milánóit inkább nem számítom ide), és hiányzik, csak nem gondoltam rá, hát nem is vehettem észre. Tehát ez a spagetti nem jöhetett volna jobbkor, és persze az alkotóelemekre sem lehetett panasz, a szezon valószínűleg utolsó spárgája, rák, rukola, citrom és chili. Kiugráltam a teraszra, lefotóztam a tányéromat, azután villa és bámulás a távolba. Jó volt mindkettő.

Főzés tehát ismét Herr Paprikával.

  

Spagetti zöld spárgával, rákkal, rukolával

50 dkg zöld spárga
20 dkg rák
1 nagy marék rukola
1 citrom
chilipehely
40 dkg spagetti 
tejszín
só
bors
2 gerezd fokhagyma
6 dkg vaj
extra szűz olívaolaj

A spárgákat alaposan megmossuk, ha szükséges, végeket levágjuk, kicsit meghámozzuk, majd kisebb darabokra vágjuk. Egy közepes méretű edényben vizet forralunk, a lobogó vízben 5 percig főzzük a spárgadarabokat, majd leszűrjük, hideg vízzel átöblítjük, hogy ne párolódjon tovább, félretesszük. A rákokat megmossuk, ha szükséges, megpucoljuk és eltávolítjuk a bélcsatornát. A fokhagymagerezdeket ugyancsak meghámozzuk, apróra vágjuk vagy lereszeljük, a rukolát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kisebb darabokra vágjuk. 

Serpenyőben  felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a fokhagymát, 1-2 percig kevergetve pároljuk, majd következhet a rák és egy kevés chili, 1-2 perc pirítás, végül a spárga és újabb 2 perc. Szórjunk a serpenyőbe sót és borsot, majd öntsünk bele 1 dl tejszínt és egy fél citrom levét, keverjük át, kóstoljunk, ha valami hiányozna, most lehet pótolni. Tegyük félre a serpenyőt, szórjuk bele a rukolát, még egy kis fakanál, majdnem kész.

Főzzük meg a spagettit 7-8 perc alatt al dente állagúra, majd szűrjük le, de ne teljesen, egy kis főzővizet tartalékoljunk. A tésztát és az igény szerinti mennyiségű főzővizet öntsük a serpenyőbe, keverjük át, ha szükséges, egy pillanatra visszatehetjük a tűzhelyre. Utolsó kóstolás, azután tányér, tészta, tésztára egy kis extra szűz olívaolaj, és már csak egy villa hiányzik.

Így a végén akkor még egy kép Grafitról, aki már egészen régen bukkant fel utoljára imbiszen. Mint látható, kiegyensúlyozott és jó kondícióban van, vasárnap semmi nem tudta kilendíteni a szundikálásból, és mivel én és a még kihívásokkal küszködő jobb lábam sokkal kevesebbet mozogtunk a többieknél, hát engem választott fekvőhelyül. Ha további képekre kíváncsiak, itt megnézhetik Grafit albumát.

Vendég főz: Apa gyógylevese

Hosszúnak mondható szünet után ma ismét recept, szinte olyan imbisz, ahogy megszokták. De csak majdnem. A cím ugye már mindent elárul, nem én főztem, az ismert történet következményeként egyelőre még csak fejben fogom a fakanalat. És ezt most vehetik szó szerint.

Mióta végre újra itthon vagyok, Józsi, aki civilben Frau Paprika apukája, felügyelt rám, egészen ma délutánig, most furcsa is egy kicsit egyedül, de nem szeretnék ezen gondolkodni, szóval furcsa és pont. Eddig viszont Józsi teljesítette a nappalos szolgálatot, reggeli, gyógyszer, bevásárlás (amit sosem szokott), kávé, ebéd, gyümölcsadag, mankós edzés levezénylése és a folytonos szórakoztatás. Innen is üzenem, hogy igazán jól csinálta és köszönöm. A sok feladat mellé társult a főzés, gyerek levest kívánt, amivel nem lenne semmi baj, de el is képzelte, milyen legyen, sőt még el is mondta. Józsi pedig figyelt, nem volt ellenvetés, és megfőzte, amit elgondoltam, néha bejött a konyhából egy kis taktikai megbeszélésre, a végén pedig érkezett a leves. Én szerettem.

Tegnap aztán jött a fényképezés, Józsi hozta a tányért, deszkát, alátétet, lámpát, kanalat, én pedig ültem a kanapén, kívülről viccesek lehettünk, kattintottam, láthatják is a végeredményt.

Most jön a recept.

Zöldleves

fél kg zöldborsó (nálunk fagyasztott)

fél kg zöld spárga

1 csokor újhagyma

1 citrom

1 marék mentalevél

1 csokor petrezselyem
tejszín (választható)

só

bors

olívaolaj

Az újhagymákat megmossuk, felkarikázzuk. A spárgákat ugyancsak megmossuk, szárazra töröljük, ha nagyon zsengék, csak kisebb darabokra vágjuk, ha nem, akkor nagyjából két centit levágunk belőlük.Egy közepes lábasban melegítünk egy kevés olívaolajat, rádobjuk a hagymakarikákat, néhány percig kevergetve pirítjuk, azután jöhetnek a spárgák, keverés, majd öntsük fel az egészet annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Só, frissen őrölt bors, majd úgy 15 perc főzés közepes hőmérsékleten. Ha letelt az idő, jöhet a borsó és a citrom leve, ha kezeletlen, akkor a héjából is egy kevés. 

Főzzük a levest addig, amíg a zöldségek megpuhulnak, de semmiképp se főzzük szét, ha szükséges, pótoljuk az elpárolgott folyadékot. Mossuk meg a mentaleveleket és a petrezselymet, papírtörlővel itassuk fel a vizet, vágjuk őket apróra, adjuk a kész leveshez, keverjük át. Most jön, ami mindig, kóstolunk, ha valami hiányozna, lehet pótolni. Ha van hozzá kedvük, tálaláskor adhatnak a leveshez egy kevés tejszínt.

Mindenkinek remek hétvégét kívánok, mulassanak egy jót helyettem is. Nálunk is nagy esemény következik, szurkoljanak, hogy mínuszos lábbal is jó legyek a szerepemben. Szerdán jövök és beszámolok.

 

Mégis május

Akkor a kényszeres szünet után ma olyan imbisz, mint a legtöbb alkalommal, lesz rajta recept. Eddig még nem tört ki rajtam az igazi spárgaláz, pedig bőven lépdelünk már a májusban, és ez bizony merőben szokatlan nálam. Eddig egyszer készült fehér spárga eperrel, sonkával, újkrumplival, most pedig a zöld debütált, a hosszú elnevezés ne riasszon el majd senkit, az elkészítése végtelenül egyszerű. A kettő nem nevezhető túl nagy számnak, de ki tudja, lehet hogy most majd mégis elkap a hév.

A mai változat igazából grillen sütve lenne az igazi, én legalábbis úgy képzeltem el, de a konyhánkban nem rakhatok tüzet, ha az erkélyen sütögetnék, akkor pedig nem hiszem, hogy túl nagy népszerűségnek örvendenék a környéken. Ha tudnak grillezni, akkor azért hajrá. A másik fontos alkotóelem a dióecet, ami most átvette nálam a paradicsomecet helyét a rangsorban, persze ennek az is az oka, hogy az utóbbiból már csak néhány csepp figyel az üveg alján. Ez a megállapítás a dióecet érdemeit nem csökkenti, a vinaigrette-ben is nagyon jól szerepelt, először gondoltam, hogy dióolajjal társítom, de végül maradtam az olívaolajnál, és inkább egy kis dió került még a spárga tetejére a kecskesajt mellé.

Szerettem. Jön a recept.

Pirított zöld spárga diós vinaigrette-tel, kecskesajttal

50 dkg zöld spárga

5 dkg kecskesajt

1 marék dió

citromos kakukkfű (választható)

1 ek dióecet

3 ek extra szűz olívaolaj

só

bors

olívaolaj

A vinaigrette-hez egy kis befőttes üvegbe rakunk egy evőkanál dióecetet, majd 3 evőkanál extra szűz olívaolajat, egy csipet sót és kevés frissen őrölt borsot, az üveget lezárjuk, alaposan összerázzuk, a végeredmény szép egynemű legyen. Ha elkészültünk, kóstolunk, mint mindig, ha hiányozna bármi, most lehet pótolni. A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, várunk, amíg kihűl, majd mozsárban egy kicsit összetörjük.

A spárgákat alaposan megmossuk, szárazra töröljük, ha nagyon frissek és vékonyak, más dolgunk nincs is, egyébként vágjunk le a végekből úgy két centit, hámozni nem szükséges (persze lehetnek abszolút biztonsági játékosok, nem tilos). Egy grillserpenyőt vagy egy hagyományosat kenjünk ki vékonyan olívaolajjal, majd süssük a spárgát két-három adagban kb. 6-8 percig, ennyi idő alatt szép színt kap, de nem puhul meg túlságosan, megmarad az általam igen kedvelt roppanás.

A spárgát osszuk szét a tányérokon, kanalazzunk rá a vinaigrette-ből, majd szórjunk a tetejére diót és morzsolt kecskesajtot. Aki szereti, szórhat a spárgára még egy kevés citromos kakukkfű levelet. Kés meg a villa.

A recept előételként és köretként is kiválóan működik, mert bizony mi Herr Paprikával dőzsöltünk egy kicsit, és megsütöttünk egy fél kacsamellet vacsorára. No, most bevallottam. Ráadásul még jó is volt. 

 

Itt a május meg a spárga

Az áprilisnál már csak a májust szeretem jobban, hiába, csak egyetlen napon múlt, hogy nem csúszott át a születésnapom, ami nagy-nagy szomorúságot okozott Panninak. Én mondtam neki, nincs mit bánni, így legalább minden évben nyugodtan kirúghatok a hámból, másnap mindig szabad vagyok. Egy biztos, a május egy szimpatikus hónap, ilyenkor valahogy megsűrűsödnek az események, indulnak a fesztiválok, sokasodnak a baráti megmozdulások, mindig várhatok valamit, az pedig jó nagyon. 

Imbisz szempontjából ugyancsak kedvező időszak ez, elérhetővé kezd válni az újkrumpli (fojtott krumpli rulez!), jön az eper és itt a spárga, hogy csak a legkedvesebbek említsem. Egyre jobb piacra járni, mindig van miért, hogy azután vegyek még mást is. Ha spárga, akkor egy dologhoz ragaszkodom, először mindig fehér jön haza, vele újkrumpli és szárított sonka, ez az alap, a hozzá készülő mártás, öntet ami mindig változik. Ez a mi kis hagyományunk, és néha bizony jólesnek az ismétlések. A spárga és az eper köztudottan közeli barátok, így tehát az idei május egy kakukkfüves eperöntetet hozott magával.

Spárgázzunk.

Spárga kakukkfüves eperöntettel, sonkával, újkrumplival

50 dkg fehér spárga

20 dkg eper

4-6 szelet szárított sonka

6 újkrumpli

1 marék citromos kakukkfű

balzsamecet

extra szűz olívaolaj

méz

só

A spárgát a szokásos módon készítjük el, nem is részletezem, ha kíváncsiak, itt elolvashatják a kapcsolódó tavalyi bejegyzést. Az újkrumplikat megtisztítjuk, megmossuk, nekünk tetsző formára vágjuk, kevés víz és só kíséretében megfőzzük, de vigyázzanak, ne hulljon a végén darabjaira.

Az epreket megmossuk, száraktól megszabadulunk, a gyümölcsök felét tálba rakjuk, turmixgéppel pürésítjük. Előkapjuk a szűrőt, átöntjük rajta az eperpürét, kanállal kicsit rásegítünk, magok maradnak, ez a lényeg. Az epres végeredményhez adunk két teáskanál mézet és balzsamecetet, alaposan átkeverjük, jöhet egy csipet só, majd lassan belecsurgatunk 1 ek extra szűz olívaolajat, közben kezünk mozog töretlenül. A megmosott, szárított kakukkfűről lecsipegetjük a leveleket, az öntetbe keverjük, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. A maradék epret kis darabokra vágjuk.

Tányér, spárga, sonka, újkrumpli. Spárgára locsoljunk az eperöntetből, azután kerüljön rá az összevágott eperből is. Kés plusz egy villa, nem kell más.

Fehér után akkor jöhet is a zöld. Azután újra a fehér. De majd még meglátom...

 

Ajándékból főzni

Most ne arra gondoljanak, hogy ajándéknak készült ez a kis halom a tányéron. Én vagyok a megajándékozott, könyvet kaptam Berlinből, receptek, az első oldaltól az utolsóig spárga. A szezonból szaladunk már kifelé, mondhatnám, a finisben vagyunk, de azért spárgához jutni még könnyen lehet. Így aztán lapozgattam egyszer, meg kétszer, Herr Paprika is megtette ugyanezt, ez jó, ilyet lehetne, de ezt mindenképp próbáljuk ki.
Akadt közös pont, nem is egy, a hőségre való tekintettel a legegyszerűbbet választottam. Eredetileg felében fehér spárgából készült, én maradtam a zöldnél és a kis fej hagymát is kihagytam. A szezámmag pirításánál viszont követtem az utasításokat, serpenyő, pirítás, majd 2 ek víz, kevés só, keverés, víz elpárolog, szezámmag megbarnul. No hát a víz valóban eltűnt szépen, viszont a szezámmag nem lett barna (vagy én nem vártam eleget), a só pedig szép kis réteget képzett a serpenyő alján. Ezt a részt tehát utólag feleslegesnek ítélem, amúgy kipróbálásra érdemes, vacsorának könnyű.

Recept (2-3 személyre)

fél kg zöld spárga
1 csokor metélőhagyma
3 tk szezámmag

Vinaigrette

2 ek fehérborecet
6 ek olívaolaj
1 tk dijoni mustár

A spárgák fás végét (kb. 2 cm) levágjuk, majd alaposan megmossuk, por, homok ne maradjon. Egy nagyobb edényben vizet melegítünk. A metélőhagymát megmossuk, szárítjuk, elfelezzük. Amikor a víz már majdnem forr, 1-2 percre belemártjuk a metélőhagyma egyik felét, majd leitatjuk a nedvességet, félrerakjuk. Az edénybe tesszük a spárgákat és egy csipet sót, majd 6-8 percig főzzük. Ezután leszűrjük, majd hideg vizet engedünk a spárgákra és papírtörlőn/konyharuhán hagyjuk száradni, hűlni.

Egy száraz serpenyőben megpirítjuk a szezámmagot, kevergetjük, figyelünk, nehogy leégjen. A metélőhagyma másik felét apróra vágjuk.
Egy kisebb zárható üvegben elkészítjük a vinaigrette-et, a végén alaposan összerázzuk, hogy szép egynemű legyen.
A kihűlt spárgákat hosszában félbevágjuk. A tányérokon elhelyezünk egy-egy halmot a leforrázott metélőhagymából, kerülhetnek rá a spárgaszeletek, az aprított metélőhagyma. Az egészre locsoljunk a vinaigrette-ből, majd szórjunk a tetejére szezámmagot.

Spárgát még találni, ha van kedvük hozzá, ne habozzanak. Különben 1 évig kell várakozniuk.

A recept forrásául szolgáló ajándék: Stefan Stich: Spargel. Der zarte Genuss

A kacsa átalakul

Kedvenc hentesemnek a piacon igaza volt, két személynek talán túlzás 2 egész kacsamell. Azért én ragaszkodtam, megszerezvén vittem haza és megsütöttük. Ettünk egyszer, kétszer, azután elfogyott a rebarbara, eltűnt a polenta, de kacsa az volt még. Herr Paprika fel is hívta a figyelmemet, tessék törni a fejet, kitalálni valamit, szép ez a mell így, de magában nem maradhat. Igen, igen, gondolkodom, jönni fog az ötlet, érzem.
Felmérvén a hűtőgép tartalmát, a második alapanyag máris egyértelmű volt: vettem ugyanis még egy kis spárgát. Biztos, ami biztos. Hát akkor nem vacakolunk sokat, a piac ma messzinek tűnik, vásárolni nincsen kedv. Saláta lesz. Herr Paprikát nem kérdezzük, majd utólag értékel.

Recept (kb. 4 tányérra)

1 fél, már megsütött kacsamell
fél kg fehér spárga
valamilyen zöldsaláta
3-4 szál újhagyma
tökmagolaj
fehérborecet
só
bors

Ha mindenünk van, gyorsaságban verhetetlen étel, tehát éhesek számára kifejezetten előnyös. A salátaleveleket mossuk meg, majd itassuk le róluk a vizet. A spárgák fás végét vágjuk le, egy hámozó segítségével az alsó részeket nagyvonalúan tisztítsuk meg. Egy edényben forraljunk vizet, ha már forrásban van, tegyünk bele egy csipet sót és cukrot. Jöhetnek a spárgák, főzzük kb. 12 percig, majd vegyük ki, várjunk, amíg kihűlnek. Addig tisztítsuk meg az újhagymákat és vágjuk karikákra. A kacsamellből vágjunk vékony szeleteket. Jöhet az összeállítás: a tányérokon csoportosítsuk a salátaleveleket (vághatjuk, téphetjük tetszés szerinti méretre), helyezzük el rajta a kisebb darabokra vágott spárgákat, szórjunk rá néhány karika újhagymát, a tetőre pedig kerülhetnek a kacsamellszeletek. Végül locsoljunk rá egy kis tökmagolajat, ecetet és az egészre daráljunk egy friss borsot.

Ha bespájzolásban hasonlítanak rám, próbálják csak ki. Kevés munka és még a has se nő. Most, hogy tényleg nyár van, ez mindenképp előnyös.

Herr Paprika főz, avagy de jó ez a szűzpecsenye

Herr Paprika rendelkezik azzal a (legtöbb esetben) kiváló tulajdonsággal, hogy szeret egy témában, tárgyban, dologban annyira elmélyedni, amíg kijelentheti magának: megtaláltam a legjobbat, legszebbet, megtudtam a legtöbbet, megtaláltam a legjobb módszert. Ha főzés sincs ez másképp, addig változtat, alakít, morfondírozik, amíg nem én vagy más, hanem ő maga elégedett. Egyéb dolgokban is precíznek mondható, nem hagy például háborús állapotokat a pulton, hegyet a mosogatóban, van ugyanis ideje két fázis között elmosogatni és még figyelni is képes. Így aztán általában nem történnek vele konyhai balesetek. Magamról itt inkább nem beszélnék.

Most leszek nem szerény, a szűzpecsenyét azt hiszem sikerült igazán remek szintre emelni. Volt már egyben sütés, szeletben serpenyő, majd sütő, de egyik sem volt az igazi. Mígnem Herr Paprika rátalált az eddigi legjobb változatra. Készült már hasonló, a mostani sukorói hétvégénk vacsoráját vitte a vállán.

Recept (kb 10 adag)

kb. 2 kg szűzpecsenye
jó sok zsályalevél
40 dkg bacon
2 deci száraz fehérbor
bors
só

A szűzpecsenyéket alaposan megmossuk, leitatjuk róluk a vizet, majd kb. 2 cm-es érméket vágunk. A szeletek mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, majd a tetejükre helyezünk 1-1 zsályalevelet, úgy hogy a levelek széle ráhajoljon a hús oldalára. Ezután mindegyik érmét baconnel tekerünk körbe, ami szépen rögzíti a zsályalevelet is, majd az egészet tűzzük hústűvel vagy fogpiszkálóval.
Egy (két) nagyobb serpenyőben olívaolajat forrósítunk, majd beletesszük a szűzérméket és mindkét oldalukat pár perc alatt pirosra sütjük. Ezután mehet az edénybe a bor, rá a fedő és kb. 6-8 perc alatt készre pároljuk.

Hozzá most spárgát grilleztünk (spárgát tisztítás után 5 percig előfőztük, majd olívaolaj kíséretében ment a grillre), újkrumplit főztünk és ettünk volna rebarbarát, ha lett volna a piacon. Így aztán körteszósz készült: hagymát hámozzuk, aprítjuk, vajon megpároljuk. Jöhetnek a meghámozott, szeletelt körték, átforgatjuk, majd 2-3 kanál fehérborecet, chili, só, bors, kevés cukor. Főzzük, amíg megpuhul, szükség esetén fűszerezzünk.

Vendégek ettek szépen, Herr Paprika büszkélkedett és most még talán Gömbi is elégedett volt. (Vagy hiányzott a száraz hús:)?)

Spárgaleves újratöltve

Visszatértünk, volt napsütés és eső, de panaszra nem lehet okunk. Szombaton kiegészültünk a társaság többi tagjával, volt matchbox nézegetés (Hú, neked ilyen is van? Nekem viszont ilyen, na?), nevetgélés, olvasás a teraszon, közben főzés is persze. Az elmúlt két évben már egészen jól időzítünk, nem este 11 körül koccannak először a kanalak, így aztán volt elég idő szünetet tartani a vacsora részei között, ami fontos ám, például be kellett pótolnunk az eddigi születésnaposok megajándékozását. Azután következett a tánc.
A mostani menü kihívásának előzetesen a leves bizonyult, csütörtök estére már mindenben sikerült döntésre jutni, kivéve ezt. Futottak be kívánságok, legyen spárga, lehetőleg többször, na jó, de a nagy klasszikust tavaly már elsütöttük. Voltak a fejemben más versenyzők, de végül arra jutottam, jó lesz az a spárga levesben is, csak egy kicsit másképp.


Recept (kb. 6 adag)

1 kg fehér spárga
1 póréhagyma
1 csokor petrezselyem
6 szelet füstölt sonka
1 csokor petrezselyem
2-3 szem krumpli
1 deci tejszín
5 dkg vaj

A spárgát a szokásos módon hámozzuk, majd kisebb darabokra vágjuk, a fejeket külön csoportosítjuk. A póréhagyma külső rétegét lehúzzuk, alaposan megmossuk, végétől megszabadítjuk, karikákra vágjuk. A krumplikat meghámozzuk, feldaraboljuk. Egy nagyobb edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a póréhagymát, megpároljuk. Ezután jöhet a krumpli és a spárga (fejek nélkül), pár percig kevergetve pároljuk, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi. Fűszerezzük sóval, borssal, pici cukorral. Lefedjük, addig főzzük, amíg az alkatrészek szépen megpuhulnak. Közben megmossuk, szárítjuk, felaprítjuk a petrezselymet. Egy kisebb edényben vizet forralunk, ha forr, beledobjuk a spárgafejeket kevés só és cukor kíséretében. 5-6 percig főzzük, majd leszűrjük. Ha a levesben már mindent puhának ítélünk, lezárjuk, turmixolunk, öntjük a tejszínt, turmixolunk újra, ha túl sűrű lenne, adunk hozzá egy kis vizet. Ha már szép krémes, mi pedig kitartóak vagyunk, akkor szépen átszűrhetjük, hogy még véletlenül se maradjanak benne fás szálak, mi ezt most nem tettük meg (mivel Ágó és Zsuzsi olyan szépen dolgozott). Adjuk a leveshez a spárgafejeket és a petrezselymet, kóstoljunk, fűszerezzünk. Tálaláskor már csak annyi a dolgunk, hogy a leves tetejére ültetünk 1-1 szelet sonkát (lehetőleg kisebb darabokra vágva, legyen esélyünk szépen enni).

Az asztal két menet között, a levest már megettük.

Kívánság teljesítve

Ágó megjegyezte egyik nap, most már lehetne valami spárgás tészta is az imbiszen. Én egy jó és kötelességtudó hugi vagyok (Voltam is, így aztán gyerekkorunkban én alakítottam mindig a diákokat(!), megírtam sok-sok dolgozatot, ő pedig kijavította. Mindent a játék kedvéért.), jegyeztem a kívánságot. Most következik a teljesítés, ráadásul a bejegyzésben is ő a főszereplő, persze ez már nem szerepelt a kérésben. Azért ne izguljon, több titkot nem árulok el. Na jó, csak annyit, hogy már gyerekkorunkban is Ágó volt az élelmezési vezető. Amikor Leányfalun táboroztunk úgy 10-12 évesen, gyorsan felfedeztem, milyen szuper kókuszos (azt hiszem) kockát lehet vásárolni a büfében, és igyekeztem a szülőktől kapott zsebpénz elköltését minél hamarabb végrehajtani. De az én nővérem gyorsan felmérte a csokiveszély súlyosságát, s a következő szabályt vezette be: 1 nap - 1 kókuszos kocka. Tekintélye volt már akkor is, hát engedelmeskedtem, így megúsztuk legatyásodás nélkül a táborozást. Most már nagy vagyok, de van, ami nem változott: a nővérnek néha irányítania kell.

Recept (3 nagy adaghoz)

fél kg zöld spárga
kb. 375 g spaghetti
néhány szem koktélparadicsom
1 maréknyi rukkola
6-8 dkg krémes juhsajt
6-8 dkg vaj
olívaolaj
só
bors

A spárgák végét levágjuk (kb. 2 cm), alaposan megmossuk, majd kisebb darabokra vágjuk. Előveszünk két nagy edényt, vizet melegítünk bennük. Amíg arra várunk, hogy felforrjon a víz, megmossuk a rukkolát és a paradicsomokat. Amikor forr a két edényben a víz, az egyikbe teszünk 2-3 tk sót, újraforrás után mehet bele a tészta, majd főzzük kb. 7-8 percig. A másik edénybe csak egy csipet sót tegyünk, majd tegyük bele a spárgadarabokat és főzzük 5-6 percig. A kész tésztáról öntsük le a vizet, de ne teljesen, majd öntsük egy magasabb falú serpenyőbe. Dobjuk rá a vajat, a paradicsomokat, forgassuk át, majd tegyük bele a spárgadarabokat is. Néhány percig óvatosan keverve hagyjuk még melegedni, majd tegyük bele a rukkolát és zárjuk el. Tálaláskor egy késsel vágjunk a tetejére kisebb darabokat a juhsajtból. Borsozzunk is persze.

Nagyon remélem, Ágó most elégedett. Különben Frau Paprika kezdhet szenesedni.

Mindenkinek napsütötte hétvégét innen is, Paprikáék elhagyják a várost és az internetet. Három nap szünet.

Krk és a rizottó

Nyár, Krk szigete, Herr Paprikával tengerparti kempingben akartunk lakni, de valahogy nem tetszett egyik sem: túl sok ember, kevés fa, minden nagyon kiépített, ez nem lesz jó nekünk. A kis katalógusunkat követve elindultunk hát az egyik dombra telepített családi kempingbe. Érkezés, hely itt se sok, fa viszont már elég akad, menni tovább kedvünk nincs. Akkor maradunk. Sátor elő, gyors építkezés, kész, akkor üljünk le. Egyszer csak megérkeztek a szomszédaink. Óvatos mosoly, köszönés, aztán ki-ki tette a maga dolgát. Este aztán előkerült a csomagok közül 1 üveg pálinka, Herr Paprika pedig a barátkozás nagymestereként gyorsan megkínálta a két szomszéd srácot, hadd tudják meg, mit iszik a magyar, ha mulatni akar. Szó szót követett, kiderült, hogy firenzeiek, mi elmeséltük minden olasz emlékünket, Herr Paprika bevetette a kevés elemből álló olasz szókincsét, amit azonban mindenhol kiválóan tud alkalmazni, Jovanottit hallgattunk, beszéltünk hajnalig.

Másnap közösen főztünk, a mi menünkből már csak a sült paprikára emlékszem, az egyik olasz srác pedig rizottót készített. Talán 25 lehetett, de hihetetlen aprólékossággal készült neki (legyen olyan, akár a mammáé) én pedig figyeltem a folyamatot. Végül kaptunk kóstolót, adtunk mi is, beszéltünk, pálinka elfogyott, akartunk fotót, persze lemerült a gép, kattintottak ők, de mi azt már sose láttuk. Másnap indulás, mentünk tovább éppen Olaszországba, a remek kis társasági élet eddig tartott. De ha rizottó készül, sokszor eszembe jut az olasz fiú és a kemping, meg persze az az este.

Spárgás rizottó citromos kakukkfűvel (kb. 4 főre)

fél kg fehér spárga
kb. 1 liter alaplé
kb. 8 dkg vaj
1 kis fej vöröshagyma
1 dl száraz fehérbor
1 nagy maréknyi friss citromos kakukkfű
1 nagy adag parmezán
kb. 30 dkg arborio rizs

A hagymát meghámozzuk, nagyon apróra vágjuk. A spárgák végeit (kb. 2 cm) levágjuk, majd alaposan meghámozzuk (a fejek kivételével), megmossuk, kisebb darabokra vágjuk. Melegítsük az alaplevet kisebb lángon, a főzés teljes ideje alatt. Egy magasabb falú, nagyobb serpenyőben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a hagymát, pároljuk, amíg üveges lesz. Hozzáadjuk a rizst, átkeverjük, majd ráöntjük a bort, várunk egy kicsit, hogy elpárologjon az alkohol. Teszünk hozzá egy merőkanállal az alapléből, elkeverjük, jöhetnek a spárgadarabok, a fejeket adjuk hozzá mondjuk két perc múlva. Ahogy kezdi beszívni a rizs a folyadékot, adjunk hozzá mindig az alapléből, kevergessük folyamatosan. Ha már a folyamat vége felé járunk, nincs sok alaplevünk se már, akkor kóstoljunk, a rizs legyen puha de ne főzzük szét, hagyjunk elég folyadékot is az edényben, hogy a rizottónk ne legyen száraz. Adjunk hozzá még 1 szép darabka vajat, keverjük el, jöhet a parmezán, keverjünk újra. Miután elzártuk, adjuk hozzá a megmosott, lecsöpögtetett kakukkfű leszedegetett leveleit. Keverjük még egyszer alaposan. A spárga és az illatos, kicsit citromos ízű kakukkfű együtt szerintem remek páros.

Ha kempingbe mennek, vigyenek magukkal pálinkát és barátkozzanak. Hátha végül rizottó lesz belőle.

A május levese

Mert megenném mindig (persze egy kis szünet sosem árt, tudom), mert hozzávalókban szerény, munkát alig igényel, s azért a kevésért is hálás. Mert túl sokat belőle nem tudtam főzni még sosem, mert sikert aratni könnyű vele és mert benne van a tavasz.
Herr Paprikával rajongásunk közös tárgya, s mivel ez náluk egy hagyományos étel, így itt most mindenképp köszönjük a receptet Herr Paprika mamájának (aki amúgy remekül főz). A klasszikus spárgalevesre nyilván minden családban létezik az egyetlen recept, mi ezt követjük. Hűségesen.

Recept (kb. 4 főre)

fél kg fehér spárga
4-5 dkg vaj
1 nagy csokor friss petrezselyem
1 kis doboz tejföl
1 tojás sárgája
só
cukor
liszt
víz

A spárgák végét (kb. 2 cm) levágjuk, majd alaposan meghámozzuk. Mosás, szárítás után kisebb darabokra vágjuk őket, a spárgafejeket külön csoportosítjuk. Forraljunk fel 1 liter vizet. Egy kisebb edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a spárgadarabokat (kivéve fejek), 2-3 percig forgatjuk, majd rászórunk egy kevés lisztet, kicsit átpirítjuk. Ráöntünk a vízből, először csak egy keveset, alaposan átkeverjük, majd megint egy kicsit, keverés, jöhet a többi. Figyeljünk, hogy ne legyen csomós semmiképp. A vízből csak annyit használjunk fel, hogy éppen ellepje a spárgát, különben túl híg lesz. Sózzuk, adjunk hozzá egy kevés cukrot is. Főzzük kb. 4 percig, majd tegyük bele a spárgafejeket is. Főzzük kb. még 5 percig közepes lángon. (Ellenőrzésként a végén emeljünk ki egy spárgát, ne legyen se túl puha, se túl kemény.) A megmosott, szárított petrezselymet vágjuk apróra, szórjuk a levesbe, majd zárjuk el a gázt. A tejfölt keverjük össze a tojássárgával. Minden tányér aljára tegyünk 1 kanál tejfölt, merjünk rá először egy kevés levest, kicsit keverjük el, majd jöhet a többi. (A fotó kedvéért most a tetejére került a pötty, bár így elnézve nem biztos, hogy jó döntés volt.)

Aki még nem próbálta, itt a kedvező alkalom. (Ne feledjék, konzervből sosem lesz ugyanaz. Azt a kis szöszmötölő pucolást megéri. Megígérem)