Feszültségoldó

Mielőtt előrukkolnék a pisztáciás-birsalmás csigákkal, amelyek nemcsak remekül kikapcsoltak egy fesztelen helyett feszült estén, de még hangos büszkélkedésre is késztettek, három esemény az elmúlt napokból. Pénteken koccintottunk a lábamra, jól sikerült este kerekedett, amit nem is feszegetnék inkább, de annyit mindenképp, hogy ugyan nehezen született döntés, de a Jelen Bisztró kiváló választásnak bizonyult, enni, inni, beszélni egyaránt jól és jót lehet.

A szombatot átugorva a vasárnapra térünk, voltunk bolhapiacon a Petőfi Csarnokban, és egészen elképedve tapasztaltam, hiába hidegebb az idő, hihetetlen mennyiségű ember jött és ment, válogatott, furakodott, vásárolt. Jó, persze a napsütés valószínűleg mindenkire kedvezően hatott. Megszokva a tömeget remek volt a hangulat, néhány dolgot mi is szereztünk, de csak visszafogottan, szóval később nem volt mit bánni. Bolházás után délutáni mozi, megnéztük az Erőss Zsoltról szóló dokumentumfilmet, amit ajánlok mindenkinek, engem most egy-egy pillanat szíven ütött, ahogy visszaköszönt néhány mozdulat, amit én is gyakoroltam, a helyzet, ami persze nem összehasonlítható, de bizonyos érzések, szituációk, az először újra valamit megtenni öröme azért sokat eszembe juttatott. Szóval nekem egyfajta terápiaként is jó volt, de Herr Paprikából kiindulva azt hiszem, élmény lehet mindenféle előzmény nélkül is.

És akkor a csigák. Szerettem volna már egy ideje gyúrni, tésztázni, és az orvoslátogatást megelőző este végül kiváló alkalom volt a csigasütésre, kikapcsolta a feszültséget, és nincsenek nagy szavak, de azért kikívánkozik, hogy a végeredmény kifejezetten boldoggá tett egy időre. Még elaludni is képes voltam. 

Akkor sütünk.

Pisztáciás-birsalmás csigák

5 birsalma

1 marék sótlan pisztácia (héj nélkül)

10 dkg vaj

24 dkg liszt

1 tojás

2 dkg friss élesztő

1,2 dl tej

méz

só

 
A tésztához a lisztet egy mélyebb tálba szitáljuk, összemorzsoljuk a kisebb darabokra vágott, öt dekányi vajjal. Az élesztőt felfuttatjuk a tejben, majd a a feltört tojással együtt a liszt közepében kialakított mélyedésbe öntjük, rakjuk, egy teáskanál méz és csipet só, majd belisztezett kézzel addig gyúrjuk, amíg szép egynemű tésztát nem kapunk. Golyót formálunk, kicsit belisztezzük, majd letakarva meleg helyen addig kelesztjük, amíg duplájára nem nő.

A töltelékhez a birsalmákat meghámozzuk, magházat kivesszük, majd a kisebb darabokra vágott birseket 2-3 deka vajon egy serpenyőben lefedve puhára párolunk. Nem baj, ha kicsit megpirulnak, a folyamat végén csurgassunk még rájuk egy kis mézet is, ki mennyit szeretne. Ha elkészültünk, hagyjuk hűlni, majd villával nyomkodjuk össze, hogy a végén nagyjából egynemű legyen. Kóstolunk, ha bármi hiányozna, esetleg még szeretnék valamivel fűszerezni, hát ne habozzanak. 

A megkelt tésztát belisztezett deszkán gyúrjuk át, majd nyújtsuk ki téglalap alakúra. Rendezzük el rajta a birsalmát, úgy, hogy nagyjából két centit hagyjunk a szélén szabadon. Szórjuk a birsalmára az előzetesen mozsárban összetört pisztáciát, majd ecsettel kicsit vizezzük be a tészta szélét, és szorosan, néha óvatosan megnyomkodva tekerjük fel, a szélét jól tapasszuk össze. Jobban nem sikerült a leírás... Melegítsük elő a sütőt 170 fokra (légkeverés). A feltekert tésztából vágjunk úgy két centi széles darabokat, majd rendezzük el egy sütőpapírral fedett tepsiben. Süssük a csigákat úgy 25 percig, végén ellenőrzés.

A megmaradt vajat két teáskanál mézzel olvasszuk fel, és kenjük meg vele a kész csigák tetejét. Készen is vagyunk.

Egyelőre ezek voltak az utolsó birsalmák a konyhánkban, bár lehet, hogy Panni gyorsan pótolni fogja a hiányt. Az eddigi próbálkozások közül én a csigákat tenném az első helyre, mert ebben valahogy minden összeállt, és közben csak mézet használtam, fűszereket nem, de ez persze csak egy vélemény. A pisztácia helyett nyugodtan válasszanak mást, mondjuk diót, nem válik majd a csigák hátrányára.

Én pedig már további lehetőségekről ábrándozom...