Várakozás

A kedvemben kisebb hullámzás mutatkozik, érzem a jövő hét közeledtét, amiről most nem beszélek, amire nem gondolok, de azért gondolok, aztán újra nem. Nincs ráhatás, ami lesz, azt át kell vennem, és legtöbbször elfogadhatónak látok bármilyen bekövetkező helyzetet is, persze nincs sok variáció, vagy örülök majd, vagy kevésbé, azaz egyáltalán nem, kész, pont és ennyi. A helyzet persze nem tragikus, ne gondolják, és tudom, hogy most meglehetősen érthetetlenek a kezdő sorok, de ígérem, amint mögöttem a pillanat, lesz magyarázat is. Én pedig most ennyitől is könnyebbnek érzem magam, így van ez.

A mai imbisz két szereplője egy többlépcsős tervezgetés eredménye, először mondtam, lesz húspogácsa, aztán került hozzá pisztácia, majd köröztem a boltban, saláta, de mégsem, saláta, de mégsem, padlizsán, nem jó, birsalma lenne, de azt meg már nem merem. Herr Paprika végül még sokkot kap. És akkor hirtelen jött az egyértelmű megoldás, cékla, amit először gondolatban megfőztem, azután inkább megsütöttem, adtam hozzá joghurtot, csípőset, hogy végül inkább olaj és ecet legyen, meg egy kis méz. Jó a cékla, a pisztáciás pogácsák még inkább, sütés közben négy darabon próbáltam ki, hogy megfelelő-e az íze. A mentségem csak annyi, hogy kicsi darabok készültek. Persze ha most legyintenek, és azt mondják, falánk vagyok, abban is van némi, de csak némi igazság.

Akkor recept.

Pisztáciás húspogácsa sült céklával

40 dkg darált sertéscomb 

30 dkg darált marhacomb

2 marék tisztított pisztácia

4 tk ras el hanout fűszerkeverék

2 tk szárított korianderlevél (a friss persze még jobb)

só

olívaolaj

1 kg cékla (több is lehet)

fehér balzsamecet

extra szűz olívaolaj

méz

só

A céklákat meghámozzuk, az okosabbak húznak gumikesztyűt, az én kezem nyilván piros volt utána. A meghámozott céklákat felezzük, egy alufóliával kibélelt tepsibe rakjuk, amit lefedünk ugyancsak alufóliával. A sütőt 180 fokra állítjuk (légkeverés), sütjük a céklákat mérettől függően úgy  35-40 percig, a végén ellenőrzünk villával, az eredmény függvényében kikerülhet hamarabb, vagy maradhat tovább a sütőben. Miután kivettük a céklát, várunk, amíg egy kicsit kihűl, majd kisebb darabokra vágva egy fémtálba rakjuk (csak a színre tekintettel), meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, egy kevés fehér balzsamecettel, végül adunk hozzá egy csipet sót és két teáskanál mézet. Átforgatjuk, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.

A kétféle húst egy mélyebb tálban összedolgozzuk 1 ek olívaolajjal, az összetört pisztáciával, a ras el hanout fűszerkeverékkel, sóval és a korianderlevéllel. A kész masszából kézzel kis pogácsákat formálunk, és egymás mellé pakoljuk őket egy vagy két tálcára. Serpenyőben felforrósítunk egy kevés olívaolajat, majd több adagban kisütjük a húspogácsákat.

Cékla, pisztáciás húspogácsa, villa és a kés. Nagyon éhesek készíthetnek hozzá kuszkuszt is.

 A virágoknak egyébként azért jutott most ilyen fotogén szerep, mert a füvészkerti boltból 200 forintért kimentett, kissé szomorkás külsejű margarétáról származnak. A növény, jelentem, egyelőre jól tölti a napokat az erkélyen, megszabadítottam a száraz levelektől, és ilyen sárga és sápadt színű virágokat nyit. Persze azt nem tudom, mit szól majd a hétvégi őszhöz, és hogy egyszer csak költözni kell telelni. Most még bölcsen hallgatok.