Szaladnak a napok

Sok dolog kering a fejemben, és közben néha egészen elképeszt, milyen gyorsan elszaladnak mellettem a napok. Nem ez volt a legjobb évem, ezért nem fogok könnymorzsolós melankóliával búcsúzni tőle, de most, hogy már távolodom a balesettől, és kezd felejteni a szervezetem is, nagyon tudok örülni a decemberi készülődésnek. (Egyik nap a piacról hazafelé tartva tudatosult bennem, hogy igen, most sietek, és ne nevessenek, de direkt próbáltam megelőzni az előttem járókat. Egy kis öröm, nekem.) Szóval sok az ünnepi terv, valami már alakulóban, készülőben, mások várakoznak, ha sikerül, beszámolok. Ha nem, talán úgy is.

A mai recept beilleszthető a decemberi hangulatba, már csak a hal és a narancs miatt is. A füstölt makrélát ajándékba kaptuk, és szerettem volna, ha történik vele valami, nem esszük meg csak úgy, és most ne kérdezzék, miért, nem tudnám megmagyarázni. Rövid kamraszemle után jött a narancsos gersli ötlete, amit igazából főzni kell, a füstölt makrélához nyilván nem lesz használati utasítás. Szeretem a gerslit, jó volt így naranccsal főzve is, hozzá egy kis ropogós szárzeller. A diót már nem kockáztattam meg, a végén még folyton nevetnének imbiszen. (Aha, már megint egy kis ropogós a fogunk alá...) Herr Paprika pozitívan nyilatkozott, így már nem csak rám kell hagyatkozniuk.

Itt a vége, főzünk.

Füstölt makréla narancsos gerslivel

20 dkg füstölt makréla

két kávésbögre gersli

1 narancs

1 közepes vöröshagyma

3 szál szárzeller

rukola (választható)

fehér balzsamecet (vagy lágy ízű fehérborecet)

méz

borskeverék

só

extra szűz olívaolaj

+ olaj a gerslifőzéshez

A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A szárzellert megtisztítjuk, megmossuk, szárazra töröljük, kis darabokra vágjuk. A narancsot forró víz alatt alaposan megmossuk, szárazra töröljük (persze az a legjobb, ha kezeletlen). Egy közepes méretű edényben felmelegítjük az olajat, jöhet a hagyma, pároljuk üvegesedésig, majd rászórjuk a gerslit, 2-3 percig még kevergetve pirítjuk. Az edénybe öntünk 4 kávésbögre forró vizet, belereszeljük a narancs héját, azután beleöntjük a kifacsart levét is. Só, majd félig lefedve addig főzzük, amíg megpuhul a gersli, jó esetben akkor már eltűnik a folyadék is. Ha elkészültünk, belekeverjük a zellert, adunk hozzá 1-2 teáskanál mézet és egy kevés ecetet, végül meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, megszórjuk frissen őrölt borssal. Kóstolunk, mint mindig, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.

Tányér, gersli (langyosan, hidegen), ha van kedvük hozzá, egy kevés rukola, tetejére füstölt makréla csíkokra vágva, villa és egy kés. Készen vagyunk.

Tegnap egyébként nálam is járt a Mikulás, és valahogy rájöhetett arra, szoktam főzni, ezért egy imbiszhez igazán illő meglepetésben volt részem. Érdemes volt székre állni, dobozt leszedni, csizmát kifényesíteni. Itt megnézhetik, mi is az.

 

Bruschetta és félmosoly

Pénteken írtam, hétvégén egy megvalósítandó terv vár rám, másnak hétköznapi, nekem esemény. Mankóval próbálkozom már néhány napja, először szobától a konyháig, fordulás és vissza, de elhihetik, olyan ez, mint a 12 perces futás a salakos pályán, unalmas és nem túl motiváló. Kellett már valami szórakoztató kihívás, és mivel hétvégén elhagytuk a várost, ráadásul Ágó és Oszi is társult hozzánk, éppen megfelelőnek mutatkozott a helyszín, az idő és a járása, hogy kipróbáljam a járásom a szabadban. Na persze nem csak úgy, kell a cél, és mi is lehetne erre alkalmasabb egy jéghideg hosszúlépésnél, egy sült keszegnél és néhány ropogós kovászos uborkánál. Szombaton tehát megközelítettük autóval a helyszínt, hogy azután a parkolótól a büféig már csak én meg a mankók, áthaladás az úttesten, ugrás egy lábbal a járdára, lejtőn görcsös kapaszkodás, végig kitartó szívdobogás a fülben, azután padra ereszkedés, lábat egy székre, sikerült, számban sivatag, homlokról víz folyik, de azért büszkeség és félmosoly. Hét hét után az első társadalmi eseményem, hát jó volt nagyon. Ha megnéznék a bizonyítékokat, itt megtehetik. (És találhatnak még néhány hétvégi fotót.)

Nagy főzést nem tartottunk, mi sem, volt viszont nálunk avokádó, ráadásul érett, és a júliusi Essen&Trinken, aminek a címlapján Herr Paprika rögtön kiszúrta az avokádós-mozzarellás bruschettát, ez lesz, nem volt kérdés, csak kicsit változtattunk néhány alapanyag hiánya miatt. A kertben beérett sárgabarackokból készült a másik változat, sonkával és rukolával. 

Itt meg jön a recept.

Avokádós-mozzarellás bruschetta

1 érett avokádó

citromlé

só

cukor

8-10 bazsalikomlevél

2 golyó mozzarella

extra szűz olívaolaj

bors

cayenne bors

1 gerezd fokhagyma

8-10 szelet bagett

Az avokádót meghámozzuk, magját kivesszük, kisebb darabokra vágjuk, tálba rakjuk, villával összetörjük. Adunk hozzá ízlés szerint citromlevet, frissen őrölt borsot, egy kevés sót és egy csipet cukrot, alaposan összekeverjük, kóstolunk, ha hiányzik egy íz, most lehet pótolni. A mozzarellákat lecsöpögtetjük, felkarikázzuk. A bazsalikomleveleket megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Egy serpenyőben melegítünk egy kevés olívaolajat, megpirítjuk a bagettek mindkét oldalát, majd a félbevágott fokhagymával bedörzsöljük az egyik felüket. Kézre vigyázni. A fokhagymás felületre halmozzunk avokádókrémet, a tetejére két szelet mozzarellát, rá 1-2 bazsalikomlevelet, végül lehet cayenne bors és egy pici só. És egy löttyintés extra szűz olívaolaj. Túl hamar elfogyott.

Sárgabarackos-sonkás bruschetta

8 sárgabarack

8 szelet szárított vagy füstölt sonka

1 marék rukola

8 szelet bagett

bors

cayenne bors

extra szűz olívaolaj

A bagettek az előbb leírt módon készülnek, csak a fokhagymás dörzsölést hagyjuk el. A barackokat megmossuk, szárazra töröljük, magoktól megválunk. A rukolát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Egy serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk, és megpirítjuk a barackokat a vágott felükkel lefelé. Szelet bagett, szelet sonka, tetejére két fél barack, néhány rukola, frissen őrölt bors, csipet cayenne bors és extra szűz olívaolaj. 

 

Készült még egy kánikulában kedvelt leves, holnap azt hiszem, éppen aktuális lesz. Most legszívesebben jégkockát ebédelnék, vacsoráznék, szóval meleg van, de legalább nem tesz bánatossá, hogy még nem tudok egyedül nekivágni a nagyvilágnak. De azért egyszer már legyőztem egyedül, azaz mankóval a lépcsőházat. Felfelé is.

Avokádós-mozzarellás bruschetta: Essen&Trinken, 2011/7

Hiányérzet, spagetti és Grafit

 

Hétvégén ismét sikerült a városon kívül szívni a levegőt, ami még akkor is nagyszerű dolog, ha nem tudok nagyokat sétálni, tóba merülni, bármit csinálni, ahogy máskor. De legalább máshol lehet lenni, kelni, enni, inni, messzire nézni, és én mindenféle ingerért hálás vagyok. És persze nem szeretnék megfeledkezni a hangulatjavításban remekül teljesítő Grafitról, aki vasárnap hosszú időre mellém szegődött, helyesebben rám. Ha nem lennék érthető, a bejegyzés végén megtalálják a megoldást.

A rövidnek szánt bevezető után rátérnék a főzésre, amit én még mindig elméletben űzök, a gyakorlati megvalósítás Herr Paprika érdeme. Spagetti készült, amiben persze nincsen semmi különös, de amikor megszületett az elhatározás, rájöttem, hogy utoljára a lábtörés előtt ettem tésztát (a kórházban kapott milánóit inkább nem számítom ide), és hiányzik, csak nem gondoltam rá, hát nem is vehettem észre. Tehát ez a spagetti nem jöhetett volna jobbkor, és persze az alkotóelemekre sem lehetett panasz, a szezon valószínűleg utolsó spárgája, rák, rukola, citrom és chili. Kiugráltam a teraszra, lefotóztam a tányéromat, azután villa és bámulás a távolba. Jó volt mindkettő.

Főzés tehát ismét Herr Paprikával.

  

Spagetti zöld spárgával, rákkal, rukolával

50 dkg zöld spárga
20 dkg rák
1 nagy marék rukola
1 citrom
chilipehely
40 dkg spagetti 
tejszín
só
bors
2 gerezd fokhagyma
6 dkg vaj
extra szűz olívaolaj

A spárgákat alaposan megmossuk, ha szükséges, végeket levágjuk, kicsit meghámozzuk, majd kisebb darabokra vágjuk. Egy közepes méretű edényben vizet forralunk, a lobogó vízben 5 percig főzzük a spárgadarabokat, majd leszűrjük, hideg vízzel átöblítjük, hogy ne párolódjon tovább, félretesszük. A rákokat megmossuk, ha szükséges, megpucoljuk és eltávolítjuk a bélcsatornát. A fokhagymagerezdeket ugyancsak meghámozzuk, apróra vágjuk vagy lereszeljük, a rukolát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kisebb darabokra vágjuk. 

Serpenyőben  felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a fokhagymát, 1-2 percig kevergetve pároljuk, majd következhet a rák és egy kevés chili, 1-2 perc pirítás, végül a spárga és újabb 2 perc. Szórjunk a serpenyőbe sót és borsot, majd öntsünk bele 1 dl tejszínt és egy fél citrom levét, keverjük át, kóstoljunk, ha valami hiányozna, most lehet pótolni. Tegyük félre a serpenyőt, szórjuk bele a rukolát, még egy kis fakanál, majdnem kész.

Főzzük meg a spagettit 7-8 perc alatt al dente állagúra, majd szűrjük le, de ne teljesen, egy kis főzővizet tartalékoljunk. A tésztát és az igény szerinti mennyiségű főzővizet öntsük a serpenyőbe, keverjük át, ha szükséges, egy pillanatra visszatehetjük a tűzhelyre. Utolsó kóstolás, azután tányér, tészta, tésztára egy kis extra szűz olívaolaj, és már csak egy villa hiányzik.

Így a végén akkor még egy kép Grafitról, aki már egészen régen bukkant fel utoljára imbiszen. Mint látható, kiegyensúlyozott és jó kondícióban van, vasárnap semmi nem tudta kilendíteni a szundikálásból, és mivel én és a még kihívásokkal küszködő jobb lábam sokkal kevesebbet mozogtunk a többieknél, hát engem választott fekvőhelyül. Ha további képekre kíváncsiak, itt megnézhetik Grafit albumát.

Nyárleves

 

Tegnap már érezhetően nyári hangulat(om) volt, a kilátások alapján nem is kell kizökkenni belőle a következő napokban, és ez most nagyon jó, még nem untam rá az izzasztó időre, és ahogy beleszippantottam a levegőbe, a Dunának tengerillata volt. Közeleg a szombat, vicces lesz ilyen szikrázó időben bort kóstolni Etyeken, de a tavalyi özönvíznél akkor már inkább ezt választom, gondolom, nem meglepő.

Ha már májusi nyár, akkor imbiszen ma hideg leves, eperből, kicsit furcsán, de higgyék el, finoman. Kiindulásul a tavalyi őszibarackos recept szolgált, semmi tejszín, helyette buborékos ásványvíz, kakukkfű és kéksajt. A víz és a sajt megmaradt, kakukkfű helyett viszont rukolát használtam, ami egy salátában az eperrel már igen jól funkcionált. Én szeretem együtt az édeset és a sósat, tegyenek vele egy próbát, hátha. 

Itt meg jön a recept.

Rukolás eperleves kéksajttal

50 dkg eper

1 marék rukola

5 dkg kéksajt

1 dl szénsavas ásványvíz

1 tk fehér balzsamecet

méz

só

  

  

Az epreket megmossuk, lecsöpögtetjük, kicsumázzuk. Egy mélyebb tálban turmixszal pürésítjük, majd ha már teljesen egynemű, következhet a legkevésbé szórakoztató rész. Vegyünk elő egy sűrű szövésű szűrőt, majd öntsünk át rajta a pürésített epret, segítsük a folyamatot kanállal. A végén a magok fennakadnak, és mi kapunk egy szép, sűrű eperlevet. 

Adjunk az eperhez 1 dl ásványvizet, egy csipet sót, egy teáskanál fehér balzsamecetet és annyi mézet, amennyit szükségesnek tartunk. Keverjünk, kóstoljunk, ha valami hiányozna, most lehet pótolni. Mossuk meg a rukolát, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd vágjuk csíkokra, és adjuk a leveshez. Keverjük át, kanalazzuk a tányérokba, végül morzsoljunk a tetejére egy kevés kéksajtot. Vagy éppen sokat. Már csak egy kanál hiányzik.

Minimális munka, a tűzhely sem termel közben hőt, legfeljebb mi izzadunk.  Utána egy tányér hideg leves?

 

Dió, gersli, dió

 

Bár úgy tűnhetett, pénteken eltűntem, nem írtam, nem főztem, azért valami mégis történt imbisszel. Kisorsoltam a Szepsy furmintot, itt megnézhetik, kit választott a szerencse (És én is várom a jelentkezését, hogy még azelőtt megváljak a bortól, mielőtt egy gyenge pillanatomban meginnám. Persze ilyen nem lesz.). 

Voltam egy kicsit vendég is lánytársaságban, utólag is köszönöm a salátát, a bort és a remek mentás desszertet. Lesz valami mentás hamarosan imbiszen is, érzem. Egyébként teljes lassúságban telt a hétvége, a konyhában is, Herr Paprika kívánságára narancsos marharagut főztem, mellé most nem polenta, hanem zsemlegombóc került, így is szerettük, továbbra is őrzi a kategórián belül az első helyet. És jó hozzá a vörösbor.

Vasárnap aztán meglátogattuk az Isztambulból hazatért Ágót és Oszit, kaptam sok-sok ehető és megfőzhető dolgot. Számíthatnak török ételekre, ugye nem meglepő. Aki pedig nem fél egy kis méztől és pisztáciától, szóval nem fogyókúrázik, az megnézheti az isztambuli baklavákról készült képeket a facebookon.

És akkor néhány szó a gersliről, ha már egyszer ő lenne a bejegyzés főszereplője. Könnyű és gyors saláta, kicsit azért is készült, hogy felhasználjam a megmaradt alapanyagokat. Ha őszinte akarok lenni, akkor a Herr Paprikától kapott dióecetet is nagyon szerettem volna kipróbálni. Íme.

Diós gerslisaláta

1 kis bögre gersli

2 marék dió

rukola

2 zellerszár

dióecet (vagy egy lágyabb borecet)

olívaolaj

bors

só

Egy kisebb edényben melegítünk egy kevés olívaolajat, 1-2 percig pirítjuk benne a gerslit, majd felöntjük 2 bögrényi vízzel, sózzuk, addig főzzük, amíg megpuhul. Ha elkészült a gersli, leöntjük róla a megmaradt folyadékot, szűrőbe borítjuk, hideg vízzel átmossuk, alaposan lecsöpögtetjük. Közben megtisztítjuk a zellerszárakat (késsel megszabadítjuk őket az elrághatatlan szálaktól), majd hosszában félbevágjuk, végül kis darabokra vágjuk. A rukolát megmossuk, szárítjuk. A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, várunk, amíg kihűl, mozsárban egy kicsit összetörjük.

A gerslit meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, dióecettel, alaposan átkeverjük, majd jöhet a zeller, a rukola és a dió. A végén adunk még hozzá egy kevés sót és frissen őrölt borsot, kóstolunk, ha bármit hiányolnak, most lehet pótolni. Villa, ehetünk.

 

Ha már ilyen hosszú volt a bevezető, itt csak röviden. Próbálják ki, és bár még nincs másik vélemény, csak az enyém, azért higgyék el, a gersli hidegen is finom.

Pasta

Figyelmeztetnék mindenkit, a kezdet némileg bizarr lesz, de a végén remélem, értelmet nyer. Van nekünk egy mosdónk, ami nem nagy meglepetés persze, a falán minden évben lóg egy naptár, valamiért itt kaptak helyet a hónapok. Pirellivel kezdtünk, Herr Paprika évek alatt összerakott gyűjteményét variáltuk, hogy nem stimmeltek az évek, hát mindent nem lehet. Miután kimerült a készlet, vagy inkább egy időre ráuntunk a legjobbakra, rábukkantam a Magvető naptárára, benne minden héten egy kortárs magyar író, költő portréja és egy idézet tőle. Kedvenc tavaszi hetem Kántor Pétertől: "Kis rohangáló egerek: szanaszét futnak a napok. Egynek elkapom a grabancát, ötöt-hatot futni hagyok." És még az évben is összhangban voltunk, azután eltelt a 12 hónap, de mi megszavaztunk egy ismétlést. Most viszont már váltani kellett. Nagy ötletem nem volt, de egyszer csak Herr Paprika előkapott egy naptárat. Még régebben szerezte, irodában lapult, aztán hazakerült. Hat fotó régi Fiat modellekről és olasz hírességekről. Vidám, megszavaztam rögtön. A téli hónapokban Vittorio Gassmant néztük a kékben úszó képen, ahogy mosolyogva beszáll egy Fiat 500 C-be, márciustól pedig Delia Scalat figyelhetjük. A fotót megtaláltam, recept után megnézhető. Szóval ahogy tegnap néztem a vidám Deliát, elkapott az olasz hangulat, eldöntöttem, hogy tésztát főzök, hát így is lett. Kicsit fura vagyok? Akkor jöjjön inkább a pasta.

Citromos spagetti articsókával, rukolával

20 dkg spagetti

1 citrom

articsóka az üvegből

rukola

4 dkg vaj

1 marék fenyőmag

só

bors

A tésztát a szokásos módon megfőzzük. Közben száraz serpenyőben megpirítjuk a fenyőmagot, félretesszük. A rukolát (egy nagy marékkal) megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Néhány darab articsókát lecsöpögtetünk, majd kisebbre vágunk. Ha elkészült a tészta, leszűrjük, de hagyunk rajta egy keveset a főzővízből. Rádobjuk a vajat, öntjük a citrom levét (ki mennyire szereti savanyún), alaposan átkeverjük, azután jöhet az articsóka, a rukola és eg adag fenyőmag. Keverés, adagolás, tészta tetejére frissen őrölt bors.

Most igazán rövid voltam. 

 Ha kipróbálják, jó étvágyat hozzá. És akkor lássuk, milyen képet is nézünk márciusban és áprilisban.

 

Kép innen.

A megismételt lepény

Úgy történt, hogy Panni ünneplésére megsütöttem az én lepényemet, szép lett, gondoltam, hátha jó is, akkor egy szeletet mentek, másnap fénykép, jó lesz imbisznek. Azután magára hagytam Herr Paprikát a konyhában. Vagyis inkább megkértem, vágjon formás darabokat, neki mérnökszeme van, én meg az ilyen ügyekben nem vagyok elég ügyes, és kimentem. Mire visszatértem, Herr Paprika csodaszép szeleteket vágott. Hatot. Akkor a dokumentálást ki is húzhatjuk a listáról. Hat száj - hat szelet. Mivel aztán elfogyott az utolsó morzsa is, Panni ráadásul külön megdicsért, eldöntöttem: újrasütés lesz.

Láthatják is a végeredményt.


Kéksajtos-paradicsomos lepény

30 dkg liszt
15 dkg vaj
1 ág rozmaring
1 tojás
só

40 dkg házi krémtúró (piacról megint, helyette krémsajt)
15 dkg kéksajt
1 marék rukkola
2 tojás
kb. 6-8 koktélparadicsom

A lisztet egy mélyebb tálba szitáljuk, kisebb darabokban rádobjuk a vajat, azután a tojást, egy csipet sót. A rozmaringot megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a leveleket leszedegetjük, egy kicsit összevágjuk, utána mehet is a tálba. A lisztet összegyúrjuk a többiekkel, ha túl száraznak tűnne, adjunk hozzá egy kevés vizet. Gyúrjunk, gyúrjunk, a tészta legyen szép egységes a végén, majd formázzunk belőle 1 golyót, tekerjük folpackba és mehet is a hűtőbe kb. 30 percre.
Addig elkészülhet a töltelék: a krémtúrót, a lereszelt sajtot keverjük simára a kér tojással, azután szórjuk bele a rukkolát (persze mosás, szárítás), keverjük át. Ha letelt a hűtési idő, vegyük ki a tésztát és egy belisztezett deszkán nyújtsuk kerekre (folpack alatt kevesebb a sérülés), majd a sodrófára tekerve emeljük át a lepényformába. Villával szurkáljuk meg a tésztát, majd fedjük be sütőpapírral, szórjunk rá szárazbabot, és kb. 170 fokos sütőben süssük úgy 10 percig. Azután ki a sütőből, le a papírral, babbal, jöhet a krém. Oszlassuk el egyenletesen, a tetejét simítsuk el, majd ültessük a tetejére a paradicsomokat (mosás, törlés), ha túl nagyok lennének, lehet felezni.
Süssük a sütőben kb. 180 fokon (légkeverés) úgy 20 percig. Lehet ellenőrizni a folyamat végén villával a krém állagát, de ne várjuk, hogy majd teljesen megszilárdul. Ha kész, deszkára vele, hagyjuk hűlni, azután már ehetjük is. Nem titkolom, a masszívabb lepények csoportját erősíti, de az íze feledteti a kalóriákat. Saláta azért javallott.
Hamarosan hétvége, ilyenkor megengedett némi kilengés, hát tegyék ezt. Egy kis elhajlás lepénnyel vagy mással mindenkinek jár.

Akkor ez most pesto?

Minden ellenkező feltételezéssel szemben azért főzök is. Mondhatják persze, hát nem úgy látszott az elmúlt 3 napban, de mit tegyek, sok volt a mondanivaló, nem tudtam bent tartani. Ma viszont előrukkolok 1 recepttel, az idő is melegebb, így tehát nagyon passzol, gyorsan elkészül, valami ropog benne, egy kicsit piros, egy kicsit zöld, 1 kézzel megehető, focit nézni vele remek, sőt, még bespájzolni is lehet, aztán nem kell gondolkodni, hogy mit együnk, mi és mások.
Csak a műfaja, az egy kicsit meghatározásra szorul. Én azt mondanám pesto, aztán lehet, valaki majd megcáfol. Akkor Frau Paprika pestója lesz belőle. Elkészültének egészen egyszerű a magyarázata: Pannitól kaptam 1 doboznyi hajdúsági friss, fehér, krémes sajtot, hát történnie kellett valaminek. A kenyeres megoldást nem tűnt elég jónak, hát egy kicsit gondolkozásra fogtam magam, végül így alakult. Vannak ám támaszaim, szokás szerint Ágó és Herr Paprika, egyikük sem köpte ki, ami persze még nem vonzhat senkit az elkészítésre, de szerintem kedvelték. Így már jobb azért, igaz?

Recept

50 dkg semleges ízű friss sajt
2 nagy maréknyi dió
2 paradicsom
1-1 marék bazsalikomlevél és rukkola
olívaolaj
só
bors

A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, majd hagyjuk hűlni. A bazsalikomot, rukkolát megmossuk, leitatjuk egy papírtörlővel a vizet. A sajtot szépen simára keverjük. A többi folyamat kétféle módszerrel készíthető: rusztikusabbak nyúljanak a mozsárhoz, praktikusabbak a robotgép aprítójához. Egy adag diót törjünk össze 1-2 evőkanál olívaolaj segítségével, majd adjuk a sajthoz. Az összes dióval tegyük ezt, olívaolajból viszont csak annyit használjunk, amennyit szükségesnek látunk. Ha ezzel végeztünk, akkor következhetnek a paradicsomok, mossuk, szárazra töröljük, a zöld részt kivágjuk, majd ugyancsak aprítjuk a választott módszerrel, ezután ez is a sajthoz kerül. Végül a rukkolát, bazsalikomot aprítjuk, a krémhez adjuk. Sózzuk, borsozzuk, ha kell, még adjunk hozzá olívaolajat. A végeredmény nem lehet túl krémes, vagy híg. Kerülhet üvegbe, 5-6 napig hűtőben jól eltartható.

Ha azonnal ennénk, főzzünk tésztát a szokásos módon, viszont leszűréskor hagyjunk rajta egy leheletnyi vizet. Tegyük az adagokat tányérra, kanalazzunk rá a pestónak nevezett keverékből, adhatunk hozzá még némi friss bazsalikomot, borsot és kész. Már csak 1 villa kell.

Csak hogy ne legyen olyan könnyű

Nem tudom más hogy van vele, nálam hosszú út vezetett a lapos, abszolúte zsírtalan és semmilyen állatra nem emlékeztető húsoktól a mai állapotig, amikor akár még a pacalt is megeszem néhanap. És még ízlik is. Vannak azért még meghódítandó területek (borjúláb, körömpörkölt és társaik), de a gyerekkori énem, amelyik csirkecomb evésekor próbált másra koncentrálni, mára legyőzetett. (Pannié ebben az ügyben az oroszlánrész, de Herr Paprika is szívós munkával haladt előre.)
A mai receptet nem, inkább csak összeállítást igénylő saláta fénypontja a füstölt libamell (ami eredetileg kacsának készült, de hiánycikk volt a piacon), szerintem csakis bőrrel együtt. Ha valaki megrettenne ettől, próbálja nagyon vékonyra szelni, nem bánom, végső esetben lehámozhatja, de akkor elő serpenyőt és süssön belőle tepertőt.

Recept (kb. 4 adag)

20 dkg füstölt libamell
fél kg eper
1 nagyobb adag rukkola
balzsamecet
méz
olívaolaj
só
bors

Előkészület, elkészülés csak percek kérdése. A rukkolát megmossuk, leitatjuk róla a vizet, a nagyobb levelek végét levágjuk, 4 tányérra rendezzük. Az epreket megpucoljuk, mossuk, szárítjuk, negyedekre vágjuk. A libamellből minél vékonyabb szeleteket vágunk. Egy zárható kis üvegbe teszünk kb. 1 ek balzsamecetet és mézet, 3 ek olívaolajat, egy csipet sót, egy kevés frissen őrölt borsot, majd rátesszük a tetejét és alaposan összerázzuk. (Én általában megyek a fejem után, öntetet nem szoktam mérni, ezért bevallottan nem biztos a pontosság...) Tálaláskor a tányérokon nekünk tetszően elrendezzük az eperszeleteket, libamellet a rukkolán, majd meglocsoljuk egy kevéssel a balzsamecetes keverékből.

Nagyobb gyomrú férfiak egyenek hozzá pirított kenyeret, Herr Paprika ugyanis azt a megállapítást tette, ez így nagyon könnyű vacsora, egy Kispál koncertnyi energiát nem tartalmaz. Így aztán evett még egy sajtos szendvicset.

Kívánság teljesítve

Ágó megjegyezte egyik nap, most már lehetne valami spárgás tészta is az imbiszen. Én egy jó és kötelességtudó hugi vagyok (Voltam is, így aztán gyerekkorunkban én alakítottam mindig a diákokat(!), megírtam sok-sok dolgozatot, ő pedig kijavította. Mindent a játék kedvéért.), jegyeztem a kívánságot. Most következik a teljesítés, ráadásul a bejegyzésben is ő a főszereplő, persze ez már nem szerepelt a kérésben. Azért ne izguljon, több titkot nem árulok el. Na jó, csak annyit, hogy már gyerekkorunkban is Ágó volt az élelmezési vezető. Amikor Leányfalun táboroztunk úgy 10-12 évesen, gyorsan felfedeztem, milyen szuper kókuszos (azt hiszem) kockát lehet vásárolni a büfében, és igyekeztem a szülőktől kapott zsebpénz elköltését minél hamarabb végrehajtani. De az én nővérem gyorsan felmérte a csokiveszély súlyosságát, s a következő szabályt vezette be: 1 nap - 1 kókuszos kocka. Tekintélye volt már akkor is, hát engedelmeskedtem, így megúsztuk legatyásodás nélkül a táborozást. Most már nagy vagyok, de van, ami nem változott: a nővérnek néha irányítania kell.

Recept (3 nagy adaghoz)

fél kg zöld spárga
kb. 375 g spaghetti
néhány szem koktélparadicsom
1 maréknyi rukkola
6-8 dkg krémes juhsajt
6-8 dkg vaj
olívaolaj
só
bors

A spárgák végét levágjuk (kb. 2 cm), alaposan megmossuk, majd kisebb darabokra vágjuk. Előveszünk két nagy edényt, vizet melegítünk bennük. Amíg arra várunk, hogy felforrjon a víz, megmossuk a rukkolát és a paradicsomokat. Amikor forr a két edényben a víz, az egyikbe teszünk 2-3 tk sót, újraforrás után mehet bele a tészta, majd főzzük kb. 7-8 percig. A másik edénybe csak egy csipet sót tegyünk, majd tegyük bele a spárgadarabokat és főzzük 5-6 percig. A kész tésztáról öntsük le a vizet, de ne teljesen, majd öntsük egy magasabb falú serpenyőbe. Dobjuk rá a vajat, a paradicsomokat, forgassuk át, majd tegyük bele a spárgadarabokat is. Néhány percig óvatosan keverve hagyjuk még melegedni, majd tegyük bele a rukkolát és zárjuk el. Tálaláskor egy késsel vágjunk a tetejére kisebb darabokat a juhsajtból. Borsozzunk is persze.

Nagyon remélem, Ágó most elégedett. Különben Frau Paprika kezdhet szenesedni.

Mindenkinek napsütötte hétvégét innen is, Paprikáék elhagyják a várost és az internetet. Három nap szünet.

Aki a növényt szereti

Régen (gyerekként) nem voltam nagy kertész, most viszont hogy nincs kertem, annál lelkesebb vagyok. Kihasználom az erkély minden szabad szélső centiméterét (ha középre is terjeszkednék, meggyűlne a bajom Herr Paprikával), van muskátlim, rózsám, tujám, de főleg fűszernövényeket, paradicsomot és tavaly óta még málnát is nevelgetek (a málna és én: ha lesz rajta csak egy szem is, ígérem, részletesen elmesélem). Idén aztán új kihívásokat keresvén már nem volt elég a várakozás, hogy vajon előbújnak-e az eddigiek, de a már jól működő, szépen megnőtt növények beültetése sem. Vásároltam magokat, még egy mini üvegházat is (műanyagból persze) és bevetettem a lakást. Írhatnék róla, mennyire szórakoztatónak találtam figyelni, ahogy kipattannak a magok, nőnek, csak nőnek és hirtelen már valóban emlékeztetnek korianderre, bazsalikomra, másra. De inkább eltekintek az untatástól.
Most, hogy ilyen szépen növekedésnek indultak, beléptünk a következő fázisba, kezdjünk velük valamit, hogy szépek legyenek, nagyok és persze erősek. Az első a sorban a zsázsa lett (meghálálom, hogy ilyen jól teljesít), kiegészülve rukkolával, amit még a sukorói kertből kaptunk, ott aztán megunta a cserepet, ládát, ezért inkább felbukkant, ahol csak tudott.
A megoldás: lepény.

Recept

Tészta

25 dkg liszt
12,5 dkg vaj
só
víz

A hozzávalókat egy kis vízzel összegyúrjuk, a végén szép, egyenletes tésztát kapunk Lepényt sütök elég rendszeresen, régen mindig tettem bele egy tojást, aztán kipróbáltam anélkül, igaz a nyújtás így egy kicsit nehezebb a morzsálódás miatt, de a végeredmény valahogy mégis jobban ízlik. Hűtőbe tesszük úgy 30-40 percre, azután kivesszük, kinyújtjuk és egy lepényformába tesszük Az igazsághoz hozzátartozik, most nem volt kedvem várni, ezért elmaradt a hűtő, de a hamariság ellenére probléma nem adódott. A tésztára sütőpapírt teszünk, arra szárazbabot, majd sütőben (légkeverés kb. 160 fok) sütjük kb. 10 percig.

Töltelék

25 dkg túró
1-1 marék zsázsa és rukkola
1 marék pirított, tört dió
2 dl tejszín
2 tojás
morzsa (kifliből, opcionális)
só
bors

A leveleket megmossuk, apróra vágjuk. A túrót összekeverjük a tejszínnel, a tojásokkal, dióval, morzsával, zsázsával és rukkolával, majd fűszerezzük. A keveréket az elősütött tésztalapra öntjük, szépen elsimítjuk, majd kb. 15-20 perc készre sütjük (légkeverés 170 fok).

Józsinak üzenem: ugye az alma, meg a fája...