Sóban eltett citrom férjnek

Még mindig karácsonyi feldolgozás, január végére talán be is fejezem. Ne ijedjenek meg, még hamarabb is. A chutney-k és a trüffel után mára egy kis citrom, aminek az elkészítésénél a legnagyobb kihívást a beszerzés jelentette. Na nem a só vagy a fahéjrúd fájdította meg a fejem, a bio citrom megvásárlása viszont már nem ment könnyen, vagy nem találtam egyetlen darabot sem, vagy igen, de nem mondhatnám, hogy szívesen megvettem volna őket. Azután persze minden jól végződött, szóval nincs több panasz.
A sóban eltett citromot már régóta szerettük volna kipróbálni, leginkább férj, így amikor elhatároztam, hogy most végre ő is kap egy gasztroajándékot tőlem, akkor nem kellett sokat gondolkoznom. Egy délután, míg Marci aludt, elkészítettem a tartósított citromot, nem tartott sokáig, az elrejtése viszont már nehezebb volt. Végül a ruhásszekrényem aljában, a cipősdobozok között érlelődött karácsonyig, néha megnéztem, összeráztam, aztán egyszer le is fényképeztem. És majdnem lebuktam. Egy esti fotónézegetés közben véletlenül megmutattam egy pillanatra a képet, majd a hangos "jaj, ne nézz oda, nem láttál semmit!" kiáltással még fel is hívtam rá a figyelmet. Így aztán, amikor 24-én átadtam az ajándékot, nem volt meglepő, hogy férj elég hamar kitalálta, mi is lehet az. Jövőre, azaz idén majd jobban megtartom a titkaimat.
Itt a vége, citromot sózunk.

Sóban eltett citrom (1 üvegnyi adag)
Recept: Jamie belevág

5-6+3 bio citrom

2 rúd fahéj

2-3 babérlevél

só

7 szemes bors

Sterilizáljunk egy normál méretű befőttesüveget. Facsarjuk ki három citrom levét, tegyük félre. A többi citromot tetejét kereszt alakban vágjuk be, de csak kétharmad részben. Mindegyik citromba kanalazzunk sót, majd nyomjuk össze a gerezdeket. Tegyük a citromokat a befőttesüvegbe, szórjunk még rá sót, jöhet a fahéj, a babérlevelek és a bors. Végül öntsük az üvegbe a citromlevet, és töltsük fel annyi vízzel, hogy a folyadék teljesen ellepje a citromokat. Zárjuk le az üveget, és hagyjuk legalább 1 hónapig hűvös helyen érlelődni. Közben rendszeresen rázzuk meg az üveget, hogy eloszoljon a só.

Az üveg tartalma még egyben, szóval várakozóban vagyunk. Ha változás lesz, azaz felhasználjuk, megkóstoljuk, beszámolok. Itt vagy ott.

Citrom, párna, karfiol

Leplezetlenül kívánok mindenféle zöldséget, számolok vissza, hogy legyen több, és menjünk a tavaszba egyre jobban. Kiürült a szervezet, úgy érzem, mindenféle téren, legalábbis ezzel magyarázom, hogy a most olvasott regény hetvenedik oldalán valahogy nem sikerül túljutni. Mikor lehetne rá esély, jobban vonz a párna a betűnél, szóval elalszom, olyan gyorsan, hogy magam se veszem észre. Friss levegő kell, gyaloglás, sok zöldség, sok tavasz, és hogy szinte ráunhassak a napsütésre. Akkor majd újra éber leszek.

A mai gerslirizottó nagyon jól csillapította a hiánytüneteket, visszatapsoltam, ahogy letettem a villát, szóval előfordul hamarosan újra. Citromos rizottót nemrég főztem Ágónak, akkor nagyon jól szerepelt, hát valami hasonlót szerettem volna most is. Karfiolt amolyan "meglátni, megszerezni" hangulatban vettem, és jó, hogy hallgattam magamra, mert megsütve remekül dolgozott a citrommal, gerslivel. A spenót volt a ráadás.

Itt a vége, de hamar, jön a recept.

Citromos gerslirizottó sült karfiollal

15 dkg gersli

1 nagyobb citrom

4 dkg vaj

1 szál szárzeller

1 kisebb vöröshagyma

fél dl száraz fehérbor

6-7 dl zöldségalaplé (vagy ugyanennyi bio leveskockából)

5 dkg natúr, lágy sajt

3-4 karfiolrózsa

olívaolaj

egy marék bébispenótlevél (választható)

A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A szárzellert megmossuk, szárazra töröljük, kis kockákra vágjuk. Egy kisebb edényben vagy egy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a hagymát, pároljuk, míg üveges nem lesz. Jöhet a szárzeller és a gersli, egy-két percig kevergetve pirítjuk, majd az edénybe öntjük a fehérbort. Várunk, amíg az alkohol elpárolog, majd merőkanállal adagolni kezdjük a meleg alaplevet, közben rendszeresen keverjük a gerslit. A citromot forró víz alatt alaposan megmossuk (kezeletlen citrom persze még jobb), majd lereszeljük a héját, és a gerslihez adjuk. Ha már megpuhult a gersli,     levesszük a tűzhelyről, hozzákeverjük a maradék vajat, és ráreszeljük a sajtot, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. 

A karfiolrózsákat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd kisebb darabokra szedjük őket. Serpenyőben felforrósítunk egy kevés olívaolajat, és megsütjük a karfiolt. Ha már megpirult, adhatunk hozzá egy kevés vizet, és fedő alatt párolhatjuk néhány percig. És persze só.

Tányér, citromos gerslirizottó, tetejére néhány spenótlevél (amit előzetesen természetesen megmostunk), végül a karfiol és villa a kézbe. Két adagra számítsanak.

Ha van hozzá kedvük, tegyenek vele egy próbát, azt azért nem ígérem, hogy segít majd aluszékonyság ellen. A végén pedig csak annyit mondanék, befejezésre vár a megmaradt karfiol. Ki tudja, meglátjuk.

Pénteki gyors

Nem tervezett ételről következik egy nem tervezett bejegyzés. De jókor jólesett, így mégis imbiszig ért, egyszerű lesz, kevés alapanyagot és még kevesebb munkát igényel, hát ezért lesz most a citromos-gombás fusilli a pénteki gyors. Szép volt a gomba, hát nem tartóztattam meg magam, és akkor még nem is tudtam, milyen hálás leszek ezért. Zajlik nálam a most már hagyományosnak mondható húsvét előtti kenyérmentes akció, így aztán a hirtelen rám törő éhséget reggel, délben és este sem szüntethetem meg egy jól összerakott szendviccsel. Enni viszont kell, legtöbbször minél gyorsabban, éhesen nem ismerem a tréfát, és ilyenkor vacsorára egy expressz tészta pont elég. 

A citromos-kakukkfüves gomba régi kedvencem, most is járkáltam egy ideig a konyha és a szoba között, a saláta és a tészta között ingadozva, végül az utóbbi nyert. Citrom, gomba, vaj és chili, fokhagyma és petrezselyem, tészta, tányér, boldog Frau Paprika.

Itt a vége, tészta fő.

Citromos-gombás fusilli

25 dkg fusilli

50 dkg csiperkegomba

1 kisebb citrom

2 gerezd fokhagyma

egy csokor petrezselyem

chilipehely

5 dkg vaj

olívaolaj

só

bors

A gombákat megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, majd papírtörlővel felitatjuk a maradék folyadékot. A gombákat nem túl vékonyan felszeleteljük. A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, nagyon apróra vágjuk, vagy lereszeljük. A petrezselymet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a szárak végét levágjuk, a többi részt apróra vágjuk.

Egy serpenyőben felmelegítünk egy evőkanál olívaolajat, ha már forró, jöhetnek a gombák, pirítsuk őket magas hőfokon, míg megpirulnak, és levet nem eresztenek. Akkor jöhet a só, a kedv szerinti mennyiségű chili, a fokhagyma, a citrom kifacsart leve, frissen őrölt bors, végül a darabokra vágott vaj. Keverés, kóstolás, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.

A fusillit főzzük meg sós vízben a szokásos módon, de mielőtt leöntenénk róla a vizet, néhány evőkanálnyit adjunk a gombához. Végül forgassuk össze a fusillit a citromos-gombás szósszal, és keverjük bele a felaprított petrezselymet is. Tányér, villa, két nagy adagra számítsanak.

Számolunk még egy párat, és aztán elkezdhetjük az utolsó februári hétvégét az idén, és ez jó, már nagyon és még jobban várom a tavaszt. Mindenkinek jó hétvégét, azt kívánom, amit mindig, főzzenek, egyenek, igyanak, mulassanak. 

Hideg évszak, forró leves

Vasárnap Dobogókőn éreztem először, hideg van, kellenek a rétegek, lábra a melegebb cipő, fejre a sapka (amit persze magamtól nem vittem volna el, de volt nálam előrelátóbb személy), kesztyű is hamar, kiterjed most már az ősz, aztán a tél. Napsütésben nem bánható, jó már ez a novemberhez hangolt időjárás, ha beborul, köd lesz és sötét, akkor meg majd mást mondok, így van ez. Megittam ennek örömére a szezon első forralt borát, ami egészen remek volt, hangosan örültem minden korty után, Herr Paprika pedig nagyokat derült rajtam. Nem értem, miért. Később még egy forró gyömbéritallal vigyáztam a belső hőmérsékletemre, amiről eszembe jutott az én tavalyi verzióm, ideje is előkészítenem a camparis üvegeket. Mert bizony eddig sikerült meghiúsítanom minden selejtezési akciót, muszáj tehát valamit újra tölteni is beléjük.

A hidegre egyik ösztönös válaszom a forró leves, gondolom, más is ismeri ezt a reakciót. A cékla most igazán alkalmas alapanyag ehhez vagy máshoz, ráadásul kifejezetten pénztárcabarát, szóval ajánlom mindenkinek. A mai verzió a szombati libavacsora első elemeként készült, volt is bennem némi izgalom, mit szól majd Oszi, aki nyugodtan nevezhető szakértőnek ezen a téren, a lengyel céklaleves szerintem ugyanis verhetetlen, ő pedig már nem egyet kortyolt el élete során. Azt hiszem, átugrottam a lécet, persze ez a verzió legfeljebb csak emlékeztetett a lengyel változatra, került bele citrom, és reszelt formában maga a cékla is. Diós-sütőtökös kenyeret ettünk hozzá, holnap vele jövök.

Itt a vége, főzünk.

Céklaleves

1, 5 kg cékla

1 közepes zellergumó

1 citrom

1 nagy vöröshagyma

1 alma

só

bors

szárított majoranna

A céklákat meghámozzuk, felezzük, egy nagyobb edénybe rakjuk. A vöröshagymát megpucoljuk, a zellert és az almát meghámozzuk, előbbit kisebb darabokra , utóbbit cikkekre vágjuk, magházát kivesszük. A zeller- és almadarabokat ugyancsak az edénybe rakjuk. Felöntjük az egészet annyi forró vízzel. amennyi bőven ellepi, sózzuk, borsozzuk, beleszórunk 2 teásaknál majorannát, majd közepes hőmérsékleten főzni kezdjük. A citromot forró víz alatt alaposan megmossuk, szárazra töröljük, a héját lereszeljük, a leveshez adjuk. Addig főzzük a levest, amíg a céklák szépen megpuhulnak, akkor belefacsarjuk a citrom felének levét, keverünk, kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Kivesszük és tányérra rakjuk a céklákat. Az almára, zellerre, hagymára nem lesz már szükségünk, kiemeljük őket a levesből, kitalálunk valamilyen felhasználási módot. A levest leszűrjük. 

Tányér, reszelt cékla, forró leves, kanál, készen is vagyunk.

A végére két vasárnapi fotó Dobogókőről, jó volt az a néhány órás séta, levegő, forralt bor, zsíros kenyér, mákos rétes. Ajánlom mindenkinek.

 

Majd holnap

Padlizsánból kettő, három, négy vagy öt, de egy, egy az sohasem, és általában jó az elmélet, lehet tekerni, tölteni, összetörni, kenni, vágni, grillezni, rétegezni, valahogy mindig valami lesz. Néha pedig találkozom a kivételes esettel. Volt ugye focaccia, tegnap láthatták is imbiszen, került a tetejére aszalt paradicsom, és végre volt miért megsütni a padlizsánokat, amiket néhány nappal ezelőtt szereztem Pannival egy bolti körút során. De azzal ugye nem mondok semmi meglepőt, hogy egy focaccia felülete véges, pláne ha még paradicsomok is foglalják a helyet, szóval ha nagyvonalúan próbálok saccolni, talán egy egész padlizsánt sikerült elhelyeznem rajta. Maradt négy, persze megsütve, mert ha már egyszer rászánom magam a konyhai sütögetésre, akkor nem állok meg egynél, értelmetlen volna, ugye egyetértenek. Megsültek tehát a lila karikák, azután kikerült a sütőből a focaccia, lehetne lépni tovább, na igen, de elfogyott a lelkesülés, az ötlet és a szufla. Lepény várta a vacsoraidőt, padlizsán mászott a dobozba, doboz a nyugodt halasztást lehetővé tevő hűtőpolcra, mert jön majd a másnap, és akkor, tudtam én, megoldódik a helyzet. Gondolom, gondolják, így is történt. Saláta, szezámolaj, dió és citrom, meg a fűszernövények az erkélyről.

Befejeztem, itt olvasható a recept.

 

Padlizsánsaláta

4 közepes padlizsán

1 citrom

1-2 chilipaprika (mérettől és kedvtől függően)

1-1 marék menta- és citromfűlevél

1 marék dió

szezámolaj

só

olívaolaj

A padlizsánokat megmossuk, szárazra töröljük, fél centi vastag karikákra vágjuk. Egy serpenyőben felhevítünk egy kanál olívaolajat, majd megsütjük a padlizsánszeleteket több adagban, mindkét oldalukat, közben néha pótoljuk az olajat. A kész darabokat lecsöpögtetjük, papírtörlővel letakart tálcára tesszük, várunk, amíg egy kicsit kihűlnek.

A mentát és a citromfüvet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd apróra vágjuk. A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, várunk, amíg kihűl, azután mozsárban egy kicsit összetörjük. A chilit megmossuk, szárazra töröljük, ha kevésbé csípőset szeretnénk, a magokat kivágjuk, majd hajszálvékonyan felszeleteljük. A padlizsánszeleteket egy mélyebb tálba rakjuk, összekeverjük a fűszernövényekkel, a dióval és a chilivel, majd ráfacsarjuk a citrom levét, végül meglocsoljuk szezámolajjal. Kevés só, óvatos átforgatás, majd szokás szerint kóstolunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Magában vagy pitával, pirítóssal, ahogy épp a kedvük tartja.

Nem tudom, ki vágyik most tűzhelyre, serpenyőre, több fázisú sütésre, de vannak elképzeléseim. Azért ha este mozdul otthon a levegő, esetleg, mondjuk, talán? Nem? Akkor megvárják a szeptembert, azt hiszem.

 

Hiányérzet, spagetti és Grafit

 

Hétvégén ismét sikerült a városon kívül szívni a levegőt, ami még akkor is nagyszerű dolog, ha nem tudok nagyokat sétálni, tóba merülni, bármit csinálni, ahogy máskor. De legalább máshol lehet lenni, kelni, enni, inni, messzire nézni, és én mindenféle ingerért hálás vagyok. És persze nem szeretnék megfeledkezni a hangulatjavításban remekül teljesítő Grafitról, aki vasárnap hosszú időre mellém szegődött, helyesebben rám. Ha nem lennék érthető, a bejegyzés végén megtalálják a megoldást.

A rövidnek szánt bevezető után rátérnék a főzésre, amit én még mindig elméletben űzök, a gyakorlati megvalósítás Herr Paprika érdeme. Spagetti készült, amiben persze nincsen semmi különös, de amikor megszületett az elhatározás, rájöttem, hogy utoljára a lábtörés előtt ettem tésztát (a kórházban kapott milánóit inkább nem számítom ide), és hiányzik, csak nem gondoltam rá, hát nem is vehettem észre. Tehát ez a spagetti nem jöhetett volna jobbkor, és persze az alkotóelemekre sem lehetett panasz, a szezon valószínűleg utolsó spárgája, rák, rukola, citrom és chili. Kiugráltam a teraszra, lefotóztam a tányéromat, azután villa és bámulás a távolba. Jó volt mindkettő.

Főzés tehát ismét Herr Paprikával.

  

Spagetti zöld spárgával, rákkal, rukolával

50 dkg zöld spárga
20 dkg rák
1 nagy marék rukola
1 citrom
chilipehely
40 dkg spagetti 
tejszín
só
bors
2 gerezd fokhagyma
6 dkg vaj
extra szűz olívaolaj

A spárgákat alaposan megmossuk, ha szükséges, végeket levágjuk, kicsit meghámozzuk, majd kisebb darabokra vágjuk. Egy közepes méretű edényben vizet forralunk, a lobogó vízben 5 percig főzzük a spárgadarabokat, majd leszűrjük, hideg vízzel átöblítjük, hogy ne párolódjon tovább, félretesszük. A rákokat megmossuk, ha szükséges, megpucoljuk és eltávolítjuk a bélcsatornát. A fokhagymagerezdeket ugyancsak meghámozzuk, apróra vágjuk vagy lereszeljük, a rukolát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kisebb darabokra vágjuk. 

Serpenyőben  felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a fokhagymát, 1-2 percig kevergetve pároljuk, majd következhet a rák és egy kevés chili, 1-2 perc pirítás, végül a spárga és újabb 2 perc. Szórjunk a serpenyőbe sót és borsot, majd öntsünk bele 1 dl tejszínt és egy fél citrom levét, keverjük át, kóstoljunk, ha valami hiányozna, most lehet pótolni. Tegyük félre a serpenyőt, szórjuk bele a rukolát, még egy kis fakanál, majdnem kész.

Főzzük meg a spagettit 7-8 perc alatt al dente állagúra, majd szűrjük le, de ne teljesen, egy kis főzővizet tartalékoljunk. A tésztát és az igény szerinti mennyiségű főzővizet öntsük a serpenyőbe, keverjük át, ha szükséges, egy pillanatra visszatehetjük a tűzhelyre. Utolsó kóstolás, azután tányér, tészta, tésztára egy kis extra szűz olívaolaj, és már csak egy villa hiányzik.

Így a végén akkor még egy kép Grafitról, aki már egészen régen bukkant fel utoljára imbiszen. Mint látható, kiegyensúlyozott és jó kondícióban van, vasárnap semmi nem tudta kilendíteni a szundikálásból, és mivel én és a még kihívásokkal küszködő jobb lábam sokkal kevesebbet mozogtunk a többieknél, hát engem választott fekvőhelyül. Ha további képekre kíváncsiak, itt megnézhetik Grafit albumát.

Borsó, bögre, bazsalikom

Lehetne a cím akár a tegnapi is, csak az egyik szereplő változott, Józsi ugyanis két napra megint vállalta, hogy felügyeli a problémás lábú gyereket, tehát engem. A főzés hasonlóan zajlott, én elmeséltem, Józsi meghallgatta, én kiáltoztam a kanapéról, ő a konyhából, és végül elkészült a leves, mi pedig megebédeltünk, azután jókedvűen megállapítottuk, hogy jól végeztük a dolgunkat.

A leves szinte valamennyi alkotóeleme családon belül termett, Józsi hozta a kertből a borsót és a petrezselymet, bazsalikomot szedett itt az erkélyen, na jó, érzem már, volt bennem egy kis Münchhausen, itt vége a sornak, a többiek boltból érkeztek haza. De azért ez így is jó teljesítmény. Mivel klasszikus borsóleves készült már a múlt héten, most szerettem volna valami mást, egy levest, ami még ebben a kánikulai levegőben is jólesik. Így került a zöldfűszerek mellé a citrom, a borsó nagyobbik része krumpli kíséretében krémmé alakult, de azért maradtak golyók is, hogy legyen mire ráharapni. Melegen és hidegen egyaránt kipróbálható.

Végül még néhány szó a bögréről, amit a hétvégén megláttam és megszerettem, vitorlás mondjuk a Balatonon, piros kör és elárulom, a füle körül is kék. Megvenni nem lehetett, csak elkérni, Herr Paprikáék családi darabja, nem is értem, eddig hogyan kerülte el a figyelmemet. De most léptem a tettek mezejére, ami annyit jelentett a gyakorlatban, hogy Herr Paprika a kedvemért elkérte Évától. Ő kedvesen megvált tőle, én pedig igyekszem majd helyettesíteni.

Hosszúra voltam, befejezem, itt a recept.

Citromos-zöldfűszeres borsóleves

50 dkg zöldborsó

4-5 szál újhagyma

2 közepes krumpli

1 nagy marék bazsalikomlevél

1 csokor petrezselyem

tejszín

1 citrom

só

bors

olívaolaj

Az újhagymákat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd felkarikázzuk. A borsót átmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, a krumplikat meghámozzuk,  kisebb darabokra vágjuk. Egy közepes méretű fazékban melegítünk egy kevés olívaolajat, megpároljuk benne az újhagymát, majd következhet a borsó és a krumpli. Néhány percig kevergetve pirítjuk, azután felöntjük annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi a zöldségeket, sózunk, borsozunk, és közepes hőfokon addig főzzük a levest, amíg a borsó és a krumpli megpuhul. 

Ha már megfelelőek a zöldségek, a zöldborsó harmadát kikanalazzuk, félretesszük, a többit turmixgéppel pürésítjük. Hozzáadjuk a citrom levét és egy kevés tejszínt, keverünk, kóstolunk, ha valami hiányozna, lehet pótolni (a folyadékot is, ha túl sűrű lenne). Szórjuk a félrerakott borsót a levesbe, és jöhetnek a zöldfűszerek. Mossuk meg a bazsalikomot és a petrezselymet, papírtörlővel itassuk fel a vizet, vágjuk apróra, majd adjuk a leveshez, keverés, kóstolás. Ha minden jó, itt a vége, tányér, leves, kanál. Egy kevés pirított dió vagy mogyoró nem rontaná el. Szerintem.

Készült desszert is, holnapra tartogatom, ha kíváncsiak lennének, figyeljék imbiszt.

A saláta kedvéért

A hétvége a mozi jegyében telt, zajlik a Titanic Filmfesztivál, mi pedig Herr Paprikával évek óta hűséges látogatói vagyunk az eseménynek, most is tartjuk magunkat jó szokásunkhoz, ráadásul az eddigi választások jónak bizonyultak. Szombaton svéd mondjuk vígjáték, bár nem egészen tükrözi a filmet, ami hármas társaságunknak nagyon tetszett, Stellan Skarsgard most is remek, jókat mulattunk.Tegnap aztán a Ian Dury életét feldolgozó film következett, kiváló főszereplővel, zenékkel, én őszintén szólva nem ismertem korábban, de jó volt összenézni néhány dalnál, nahát, szóval ezt is ő énekli. A film néha kicsit széteső volt, de összességében tetszett, itthon kerestem is néhány régi felvételt az interneten, szólt a Sex&Drugs&Rock&Roll...

Ennyit a moziról, remélem, azért tartjuk a pozitív tendenciát, és megússzuk az idei évet rossz választás nélkül. Térjünk a gombócokra. Volt egy medvehagymás tervem, amit végül elhalasztottam, ugyanis megláttam a szép, zöld, friss fejes salátákat egymás mellett sorakozni, és végül a már megszerzett zöld levelekből alternatív tojásos nokedli, azaz medvehagymás krumpligombóc készült. Csak a saláta kedvéért.

 

Medvehagymás krumpligombóc citromos vajjal

80 dkg krumpli

kb. 30 dkg liszt

2 tojás

1 kisebb csokor medvehagyma 
szerecsendió

6-7 dkg vaj

fél citrom

1 fejes saláta

ecet

cukor

 A krumplikat meghámozzuk, kockákra vágjuk, megmossuk, só és persze víz kíséretében puhára főzzük. A medvehagymát megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, a száraktól megszabadulunk, a leveleket csíkokra vágjuk. Ha elkészült a krumpli, leöntjük róla a vizet, még melegen összetörjük. Belekeverjük a tojást, a medvehagymát, reszelünk hozzá szerecsendiót, azután lassan beleszitáljuk a lisztet. Közben kóstoljunk, ha esetleg kíván még sót, ne sajnáljuk tőle. A végeredmény legyen egy jól formázható, egynemű massza, ezért is adtam meg hozzávetőlegesen a liszt mennyiségét, lehet több vagy kevesebb is. A tésztából formáljunk lisztes kézzel kisebb golyókat, pakoljuk őket szép sorban egy tálcára.
Egy nagyobb edényben forraljunk vizet, főzzük meg a gombócokat több szakaszban, ha úsznak a víz felszínén, elő a szűrőkanalat, tányérra velük. Eközben a vajat olvasszuk fel, facsarjuk bele a fél citrom levét, keverjük át, majd locsoljuk tálaláskor a medvehagymás gombócok tetejére. Hozzá fejes saláta, nálunk a klasszikus megoldással (ecet, cukor víz, esetleg hagyma, fokhagyma). Készen vagyunk.

Most már csak néhányszor bukkan fel a medvehagyma, úgy tűnik, holnap is. Remélem megbocsátható...

Kaphatnék valami édeset?

Nincs medvehagyma (tegnap azért volt medvehagymás krumplipüré a marhahús kíséreteként, de nem gondolnám, hogy bárkinek receptre lenne szüksége hozzá). Van viszont desszert, mert még mindig nem tudok leszokni róla, jöhet bármi, csak legyen édes, nálam ez a jelenség azért szokatlannak mondható. Eszem én persze csokoládétól egészen a süteményig édeset, a kettő közötti dolgokról inkább nem beszélek, akad néhány igazolhatatlan kedvenc, de ez a hetek óta tartó vágyódás, késztetés, befészkelődő gondolat, megoldást követelő ösztön meglepő. Remélem csak a húsvét előtti kenyértelenség az oka, hamarosan kiderül.

Most tehát kaptam magamtól egy citromkrémet, ami végtelenül egyszerű, kellően fanyar és frissítő, könnyen megehet belőle két adagot is az ember. Én. Ráadásul a krém okán végre kinyithattam az Isztambulból kapott pisztáciás zacskót, kell egy kis ropogás, nem igaz.

(Még mindig játszhatnak a vacsoráért, egészen április 3-án éjfélig imbisz facebook oldalán. A születésnapos bejegyzésnél pedig egy fűszercsomagért lehet jelentkezni, hajrá.)

Recept.

Citromkrém pisztáciával

2 citrom

1 marék pisztácia (sótlan)

2,5 dl tejszín

2,5 dl tej

4 tojássárga

bő fél tasak zselatinfix

méz

A tojássárgákat kikeverjük 2-3 evőkanál mézzel, attól függően, mennyire vágyunk fanyarra vagy éppen édesre. A tejet és a tejszínt egy edénybe öntjük, a citromok levét kifacsarjuk,  ugyancsak az edénybe öntjük, majd az egészet felmelegítjük. Miután levettük a tűzhelyről, kisebb adagokban, folytonos keverés mellett beleszórjuk a zselatinfixet.Vízgőz felett a mézes sárgákat habosra keverjük, majd lassan adagoljuk hozzá a citromos keveréket, közben természetesen mozog a kezünk. Ha a krém már megfelelő állagúnak tűnik, félretesszük, kóstolunk, ha bármi hiányozna, szokás szerint most lehet pótolni. 

Most aztán szabad a vásár, kanalazzuk a krémet poharakba, tálkákba, üvegekbe, ahogy a kedvünk diktálja. Hozzávetőlegesen 4-6 adag lesz belőle, attól függően, mekkora tárolóegységre szavazunk. Hűtőbe vele. Tálaláskor már csak annyi a dolgunk, hogy megszórjuk a krém tetejét egy kevés összetört pisztáciával.

Egy kis édességre mindig van magyarázat, egyetértenek?

Pasta

Figyelmeztetnék mindenkit, a kezdet némileg bizarr lesz, de a végén remélem, értelmet nyer. Van nekünk egy mosdónk, ami nem nagy meglepetés persze, a falán minden évben lóg egy naptár, valamiért itt kaptak helyet a hónapok. Pirellivel kezdtünk, Herr Paprika évek alatt összerakott gyűjteményét variáltuk, hogy nem stimmeltek az évek, hát mindent nem lehet. Miután kimerült a készlet, vagy inkább egy időre ráuntunk a legjobbakra, rábukkantam a Magvető naptárára, benne minden héten egy kortárs magyar író, költő portréja és egy idézet tőle. Kedvenc tavaszi hetem Kántor Pétertől: "Kis rohangáló egerek: szanaszét futnak a napok. Egynek elkapom a grabancát, ötöt-hatot futni hagyok." És még az évben is összhangban voltunk, azután eltelt a 12 hónap, de mi megszavaztunk egy ismétlést. Most viszont már váltani kellett. Nagy ötletem nem volt, de egyszer csak Herr Paprika előkapott egy naptárat. Még régebben szerezte, irodában lapult, aztán hazakerült. Hat fotó régi Fiat modellekről és olasz hírességekről. Vidám, megszavaztam rögtön. A téli hónapokban Vittorio Gassmant néztük a kékben úszó képen, ahogy mosolyogva beszáll egy Fiat 500 C-be, márciustól pedig Delia Scalat figyelhetjük. A fotót megtaláltam, recept után megnézhető. Szóval ahogy tegnap néztem a vidám Deliát, elkapott az olasz hangulat, eldöntöttem, hogy tésztát főzök, hát így is lett. Kicsit fura vagyok? Akkor jöjjön inkább a pasta.

Citromos spagetti articsókával, rukolával

20 dkg spagetti

1 citrom

articsóka az üvegből

rukola

4 dkg vaj

1 marék fenyőmag

só

bors

A tésztát a szokásos módon megfőzzük. Közben száraz serpenyőben megpirítjuk a fenyőmagot, félretesszük. A rukolát (egy nagy marékkal) megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet. Néhány darab articsókát lecsöpögtetünk, majd kisebbre vágunk. Ha elkészült a tészta, leszűrjük, de hagyunk rajta egy keveset a főzővízből. Rádobjuk a vajat, öntjük a citrom levét (ki mennyire szereti savanyún), alaposan átkeverjük, azután jöhet az articsóka, a rukola és eg adag fenyőmag. Keverés, adagolás, tészta tetejére frissen őrölt bors.

Most igazán rövid voltam. 

 Ha kipróbálják, jó étvágyat hozzá. És akkor lássuk, milyen képet is nézünk márciusban és áprilisban.

 

Kép innen.

Csoki nekem

 

  

 Herr Paprika Alberto Tombaként siklik a hegyen néhány napja, volt tehát egy szabad hétvégém, amit nagy vidámságban Pannival és Józsival (civilben a szüleim) töltöttem. Voltunk duplán piacon, ettünk lángost, szombaton Pannival még a káposztásat is kipróbáltuk, ami tőle összességében jobb minősítést kapott, és nem főztem semmit. Pénteken Józsi vette be a konyhát, paprikás krumpli készült a kedvemért, egyetemistaként az egyik nagy favoritom volt, de csak az övé. Szombaton következett Panni, előzetesen vadast kértem, hát meg is kaptam, hozzá Józsi úgy 220 krumpligombócot gyártott, lehetett magabiztosan enni. Vasárnap végül megérkeztek a palacsinták is. Ma pedig farkaséhesen ébredtem. Ugye nem kell magyaráznom.

Azért más is volt, megnéztünk két filmet is a moziban. Okozott egy kis fejtörést, mit is válasszak, legyen benne akció Józsi kedvéért, de a történet is legyen erős, hogy Panni beleélhesse magát. Végül A harcosra szavaztam, péntek este felvonultunk, én középre, hogy érzékeljem a reakciókat, hátha menekülni kell. Az elején okozott némi nehézséget a kép és a felirat összehangolása, de aztán felvették a ritmust, és a végén már együtt szurkoltunk. Jó volt a sztori, de legfőképp Christian Bale, eddig is kedveltem, most még inkább. Ma megnyerte az Oscart, szülőkkel már pénteken neki adtuk. A másik film egyébként A király beszéde volt, én ugyan már láttam, de biztos voltam benne, hogy tetszene nekik, így is lett, megkaptam a dicséretet a jó választásért. 

(Zárójeles megjegyzés: ma éjfélig még jelentkezhetnek a facebookon a Szepsy furmintért.)

A mai recepthez csak annyi, mivel szalmanapok vannak, itt volt az ideje enni valami igazán csokiközpontú édességet, Herr Paprika ugyanis általában nem tapsol örömében, ha felvetek egy hasonló lehetőséget. Szóval csoki nekem.

Citromos-gyömbéres csokimousse

10 dkg étcsokoládé (magas kakaótartalmú)

3 tojás

1 dl tejszín

gyömbér (kb. 3 cm-es darab)

fél citrom

nádcukor

só 

A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat kb. 2 ek nádcukorral habosra keverjük.  Egy megfelelő méretű edényben vizet melegítünk, a csokoládét kisebb darabokra törjük, majd vízgőz felett felolvasztjuk. Ha már krémes, hozzáadjuk a tejszínt, a reszelt gyömbért és a fél citrom levét, átkeverjük, félrehúzzuk. Óvatosan a csokoládéhoz öntjük a tojássárgákat, közben folyamatosan keverünk, adunk a krémhez egy csipet sót is. A tojásfehérjéket egy kevés cukor és csipet só kíséretében kemény habbá verjük, majd lassan, óvatos mozdulatokkal a csokoládéhoz keverjük. 

Előveszünk 4-5 kisebb formát, elosztjuk bennük a mousse-t, letakarjuk és hűtőbe rakjuk. Legalább egy éjszakán át hagyjuk a hidegben, ha még tovább, annál jobb.

Tegnap sétáltunk a Margitszigeten, és több helyen is láttunk ilyen sárga virágokat:

 

Mi nem tudtuk beazonosítani, de Károlytól megtudtam, hogy erantis hyemalis, magyarul téltemető a neve. Tavasz vagy tavasz?

Berlini lencse

Barátnő Berlinben (de jó is neki), decemberben levélben értekezünk, jön haza, jó lenne még találkozni karácsony előtt, igyunk egy kávét valahol, beszélünk. És hoz nekem valamit. Persze, hogy ráérek, a kíváncsiság addig nehogy lyukat fúrjon az oldalamba. Megbeszélt nap, M. érkezik, nagy mosoly, két puszi, leülünk, forró ital, mesél, én is, tudják, ahogy az ilyenkor szokásos. Egyszer a táskájába nyúl, újságpapírba csomagolva ott az ajándék, én kibontom, 1 humoros, 1 kísérleti és 1 csomag sötét színű beluga lencse. Mint kiderül, a papír sem véletlen, német napilap, benne recept, hátha. Akkor el is határozom, lencse lesz karácsonykor, nem főztem ilyet még sosem, itt a lehetőség, meg is ragadom.

24-én végül lazac sül, hozzá a lencse olívaolaj, tokaji borecet, újhagyma, só és bors kíséretében, látványra nem sokat ígér, de az íze remek, Herr Paprika kifejezetten lelkesedik érte. Megeszünk mindent, fotó nincs, csak a fejemben, de az biztos, ismételünk. Szombaton végül megvalósul a terv, hal után most hússal, kacsa megint, de már nem is magyarázom. A lencséhez narancs és citrom, a kacsához szójaszósz és szezámolaj, szerettük.

Receptet küldöm Berlinbe, szeretettel.

Szójás kacsamell citrusos beluga lencsén

2 fél pecsenye kacsamell

1 kis bögre beluga lencse

1 narancs

fél citrom

olívaolaj

sötét szójaszósz

szezámolaj

só

A lencsét dupla mennyiségű vízben, csipet só kíséretében főzzük kb. 20-25 percig, a folyamat vége felé kóstolunk, a lencse legyen puha, de ne főzzük szét. Ha kész, szűrjük le, öntsük egy megfelelő méretű tálba, locsoljuk meg olívaolajjal, a narancs és a fél citrom levével. Keverjük át, azután kóstoljunk, ahogy mindig, ha bármit hiányolnak, most lehet pótolni.

A kacsamelleket alaposan mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd a bőrös részt óvatosan kockázzuk be ( de ez a folyamat el is hagyható). Forrósítsunk fel egy serpenyőt, bőrös felével tegyük bele a kacsamelleket, süssük kb. 4-5 percig, majd öntsük le a kisült zsírt, fordítsunk, újabb 4 perc. A sütőt melegítsük elő 180 fokra, tegyük be a kacsamelleket, süssük még kb. 8-10 percig. Azután tegyük vissza a serpenyőt a tűzhelyre, locsoljuk meg a kacsákat szójaszósszal és egy kevés szezámolajjal, forgassuk át a húst, kész. A kacsát hagyjuk pihenni néhány percig, majd vágjuk vékony szeletekre, hozzá a lencse, hidegen vagy melegen, ki hogyan szeretné. 

Holnap a berlini úton haladunk tovább, volt ugye más is a csomagban, én pedig a kísérlet felét már végrehajtottam. Ha a második fázis is sikeres lesz, következik a beszámoló. Kívánják a legjobbakat.

Citromba harapunk

 

Jön a vacsora vége, vele pedig a desszert intenzíven citromos hangulatban (előző részek itt és itt).  A tervem az volt, ha már ilyen könnyedre sikeredett az első két fogás, akkor ezen az úton maradunk, nem lesz habos, nincs tésztasütés, rétegezés, lerohanó édes íz a szájban. A másik fontos szempont az volt, hogy hamarabb elkészíthető legyen, különben előfordulhat, a vacsora végén már nem lesz se kedvem, se kitartásom desszertet varázsolni a konyhában. A választás egy könnyű kis pudingra esett, ami készült már egyszer évekkel ezelőtt, akkor az eredeti recept szerint zöldcitrommal, és a nővéremnél tartós sikert is arattam vele. Most viszont gondoltam, ha már fanyar, legyen igazán az, ezért a lágyabb ízű lime helyett citrom került bele. A tetejére pedig rozmaringos cukor, ami talán furcsának tűnhet első hallásra, de higgyék el, kitűnően passzolt a pudinghoz. (Aki nem szimpatizál a sima kristálycukorral, készítheti persze nádcukorból is, de szerintem ennyi azért belefér.)

Akkor ugrunk a receptre.

Sült citrompuding rozmaringos cukorral

150 ml frissen facsart citromlé

150 ml tej

3 tojás

4,5 dkg vaj

18 dkg cukor

5 dkg liszt

1 ág rozmaring

só

A megadott mennyiség 5-6 adagra elegendő, tehát először vegyünk elő 5 nagyobb, vagy 6 kisebb formát, vékonyan vajazzuk ki. A vajat keverjük habosra 11 dkg cukorral, majd a tojások sárgáját egyenként adjuk hozzá, közben keverjünk folyamatosan. Azután öntsük a tálba a citromlevet, a tejet (persze ne felejtsünk el keverni), végül lassan szitáljuk a többiekhez a lisztet. A tojások fehérjét csipet sóval és 4 dkg cukorral verjük kemény habbá, majd óvatosan keverjük tojásos masszához. A kész keveréket osszuk el egyenletesen a formákban, és tegyük őket egy sütőlapra. A sütőt melegítsük elő 180 fokra (légkeverés most nem ajánlott), süssük a pudingokat kb. 25 percig. Ha elkészültünk, egy fakanállal támasszuk ki résnyire a sütő ajtaját, és várjunk még 10-15 percig, mielőtt kivennénk a formákat.

Közben mossuk meg a rozmaringot, papírtörlővel itassuk fel a vizet, csipkedjük le a leveleket, végül vágjuk apróra. A rozmaringot keverjük össze 3 dkg cukorral, azután szórjuk a pudingok tetejére. 

 

Herr Paprika, mint utólag kiderült, kissé bizalmatlanul közeledett a citrompudinghoz, de azután jött szerencsére a kellemes csalódás. Mondhatom, hogy lelkendezett?

Itt a vége.

Eredeti recept: Viva!, 2007/01