Még mindig füge, de legalább kaptak három nap szünetet a folytatás előtt, vigasztalásként mondom, egyszer ez az időszak is véget ér, és legfeljebb majd elfelejtek beszámolni a továbbiakról. Nem tudom, másra mennyire jellemző, hogy valami betelepszik a gondolatok közé, leköti azokat, aztán úgy tesz, mintha ott se lenne, de újra visszatér. Bizony nálam ez gyakori jelenség, és most ne gondoljanak csak a főzésre, lehet ez zene, egy szerző, egy tevékenység, szokás, hogy a leggyakrabban megjelenőket soroljam. Írhatnék példát mindegyik pontra, de inkább leplezem magam, kellenek a titkok. Azért egyet talán mégis. Miután a múltkori bolhapiac-látogatás a körülmények miatt elmaradt, szisztematikus kutatásba kezdtem, hova is mehetnénk még, Herr Paprikát különböző lehetőségekkel szórakoztattam, persze a távolság, jó, belátom, ha nehezen is, de lesz egy másik, és akkor nem lehet nem. Végül találtam egy számunkra ismeretlen bolhapiacot, ráadásul igen közel, szombaton meglátogattuk, ami nem is volt olyan egyszerű, de végül megtaláltuk. Nem húzom soká, nagy csalódás volt, nagyon bennem volt a szerzésvágy, de csak egy bélyeget vettünk, szóval az első szemle az utolsó is marad. Azért ne higgyék, hogy eltűnt a bolhapiac a fejemből, a hétvégi lomtalanítás csak ráerősített, legszívesebben az összes utcát végigjártam volna, de akadt elég saját kupac (amire a végén még visszatérek).
Vissza a fügékhez, amiket megehettünk volna persze csak úgy, de ezt a lehetőséget kizártam, mert ráálltak a gondolataim a fügés ételekre. A pesto ötlete végül a kádban jutott az eszembe, nem bánom, nevethetnek, néha megesik, hogy a főzésen gondolkodom fürdés közben. Lehet, tiltakoznak majd az elnevezés ellen, de azt hiszem, belefér még a recept a pesto kategóriájába, de ha nem, sem tudnék találóbbat. Különböző elképzelések közül következzen tehát a megvalósult változat, de a recept végén olvashatják a kimaradt ötleteket is.
Fügés pesto
4 füge
1 kis marék mogyoró
1 ek natúr krémsajt
extra szűz olívaolaj
só
bors
A fügéket megmossuk, szárazra töröljük, majd kettőt kisebb darabokra vágunk, mozsárban vagy tálban összetörjük. A mogyorót száraz serpenyőben megpirítjuk, majd várunk, amíg kihűl, azután mozsárban ugyancsak összetörjük, és a fügékhez keverjük. Jöhet a krémsajt és annyi olívaolaj, hogy a végeredmény szép krémes legyen, végül só és frissen őrölt bors. A megmaradt két fügét karikázzuk fel, majd vágjuk kis kockákra, és óvatosan keverjük a pestóhoz. Szokás szerint kóstoljunk, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Én tésztához gondoltam, de a képzeletem ne szabjon senkinek határt.
És akkor a kiegészítések: azt hiszem, jól működne kecskesajttal vagy kéksajttal is, bár mindkettő meglehetősen karakteres íz, szóval talán érdemes megnövelni a füge arányát. Mogyoró helyett nyilván lehet fenyőmag, én leginkább pisztáciára, esetleg kesudióra szavaznék. Gondolkodtam valamilyen fűszernövényen is, most inkább maradtam az egyszerűbb verziónál, de legközelebb teszek egy próbát, akkor viszont inkább valamilyen keményebb sajttal készülne, a hagyományoknál maradva mondjuk parmezánnal. Hát ennyi volna a lábjegyzet.
Ha bárki kipróbálná, boldog lennék, ha a tapasztalatokat összegezve leszidna, megdicsérne vagy a kettőt ötvözné néhány sorban.
Egyébként a lomtalanítás során ki kisebb, ki nagyobb sóhajtásokkal kísérte a teásdobozok egy részének kiselejtezését, hiába, néha racionális felnőttnek kell mutatkozni. Most én próbálkoztam. Előtte azért készült egy búcsúfotó, két kedvenc dobozom pedig Herr Paprika segítségével könyvjelzővé alakult.
Itt a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése