A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ananász. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ananász. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. január 8., csütörtök

Ananász, füge avagy chutney duplán


Nem túl érdekes karácsony után ünnepi, főleg ajándékügyi előkészületekről mesélni, de így legalább írok és megmarad, ráadásul mindkét recept nyugodt szívvel elkészíthető januárban is. A februárról már nem is beszélve. Én például a fügéset biztosan megfőzöm újra, ugyanis meggondolatlan módon éppen annyit készítettem, amennyi belefért az üvegbe, amit aztán megkapott Zsuzsi egy szép darab sajt kíséretében. Volt még keksz is, de arról majd később, mert megígértem. 
A kettes számú recept, az ananász chutney volt az első dolog a gasztroajándékok listáján, ugyanis most már hagyomány, hogy Péternek, férj apukájának minden karácsonykor főzök chutney-t. Volt már mangós, sütőtökös kiadás is, de azért az első hely egyértelműen az ananászé. Szerintem, a megajándékozott még nem nyilatkozott.
Itt a vége, chutney fő.



Ananász chutney

1 érett ananász
1 közepes vöröshagyma
1 tk mustármag
chilipehely
1-2 ek fehér balzsamecet
nádcukor
olívaolaj



A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. Az ananászt meghámozzuk, közepét kivágjuk, felkockázzuk. Egy edényben felmelegítünk 1 evőkanál olívaolajat, beleszórjuk a mustármagot, lefedjük, megvárjuk, míg pattogni kezd. Akkor következhet a hagyma, sütjük, míg üveges nem lesz, majd jöhet az ananász, chili és nádcukor ízlés szerint, végül egy kevés víz. Lefedjük és addig főzzük, míg az ananász megpuhul. A folyamat közben nem felejtjük el rendszeresen megkeverni, ha szükséges, adunk még hozzá vizet. Mielőtt befejeznénk, belekeverjük az ecetet, kóstolunk, ha bármi hiányozna, nem lenne lég csípős vagy édes, lehet pótolni.
A kész chutney-t még forrón sterilizált üveg(ek)be töltjük, lezárjuk, készen is vagyunk.




Füge chutney (recept innen)

50 dkg aszalt füge
1 ek fenyőmag
chilipehely
nádcukor
1,5 dl száraz vörösbor
1,5 dl frissen facsart narancslé
5 ek balzsamecet
5 dkg feketeribizli- vagy áfonyalekvár


A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, hagyjuk kihűlni. A fügéket apróra vágjuk. A cukrot egy edényben óvatosan felolvasztjuk, majd beleöntjük a bort és a narancslevet, néhány percig főzzük. Jöhet a füge, a chili és a lekvár, közepes lángon 10-15 percig főzzük, majd levesszük a chutney-t a tűzről és összeturmixoljuk. Visszatesszük az edényt a tűzhelyre, hozzáadjuk a balzsamecetet és a fenyőmagot, összefőzzük. Kóstolunk, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni.
Forrón sterilizált üvegekbe töltjük. Ha kihűlt, jöhet a sajt. Meg az evés.


A chutney jó, a chutney finom, jön a hétvége, főzzenek egyet vagy kettőt akár. 
És mivel sikerült még egyéb karácsonyi ajándékokat is elterveznem, megvalósítanom, sőt, még le is fényképeznem, attól tartok, lesz folytatás. Ha kíváncsiak, mi várható, megnézhetik itt.




2012. január 11., szerda

Január, konyha, curry


A január eddig a konyha szempontjából meglehetősen jól telt, ami annyit jelent, hogy egészen lelkesen főzök, és ez még magam számára is meglepő. Az ünnepi szezonban sem voltam éppen eltiltva a fakanáltól, meg is beszéltem magammal, mielőtt megkezdődik a januári-februári szülinapok áradata, engedélyezek egy kis lustálkodást, láblógatást, kimaradást, ahogy tetszik. És mi történt? Váratlanul nem igényeltem a saját nagylelkűségemet, inkább azon morfondíroztam, mi történjen a megmaradt ezzel+azzal és amazzal. Reménytelen eset vagyok. Kaptunk kolbászt, krumplit, sütöttünk hát rakott krumplit, főztem céklalevest, készült gombapaprikás, Panni paradicsomlevéből zelleres leves, kenyerek sültek, és a kamrából kiszabadítottam az egyik sütőtököt, hogy végre megvalósítsam a régi tervet, és curryt főzzek belőle. Így a puhulásnak indult ananász is megfelelő helyre került.
A curry egyébként váratlan sikert aratott itthon, gondoltam, lesz bizalmatlan szagolgatás, ehelyett viszont ki nem kényszerített dicséret érkezett. Hiába, bármit is gondoljak, mindig az ellenkezője történik meg. És ez a megállapítás nem csak a konyhára igaz.
Mielőtt még hosszasabb fejtegetésbe kezdenék, inkább főzzünk.
 




Sütőtökös curry


1 kisebb sütőtök
1 érett ananász
2 ek vörös currypaszta
2 közepes vöröshagyma
zöldbab (választható)
4 dl kókusztej
halszósz
zöldcitrom
mogyoróolaj
3 kaffir lime levél (választható)



A sütőtököt meghámozzuk, hosszában elvágjuk, magjait kikaparjuk, majd kb. kétcentis darabokra vágjuk. Vonalzó azért nem szükséges. A hagymákat megpucoljuk, apróra vágjuk. Az ananászt meghámozzuk, közepét kivágjuk, majd felkockázzuk.
Egy mélyebb serpenyőben felmelegítünk 1 ek mogyoróolajat, beleszórjuk a hagymakockákat, pirítjuk üvegesedésig. Ha a hagyma már megfelelő, akkor a serpenyőben rakunk két evőkanál vörös currypasztát, néhány percig kevergetve pirítjuk, majd jöhet a sütőtök, dobjuk bele a kaffir lime leveleket, újabb keverés, végül úgy 1 deci forró víz és fedő. Főzzük a sütőtököt alacsony fokozaton addig, amíg félig megpuhul, akkor adjuk hozzá a kókusztejet, szórjunk bele egy marék zöldbabot (nálam a fagyasztóból került elő, nyugodtan el is hagyhatják), ízesítsük halszósszal és a zöldcitrom levével, majd főzzük készre, fedőre már nem lesz szükség, hogy kellő sűrűségű legyen a curry. A folyamat végéhez közeledve keverjük a currybe a kockákra vágott ananászt, kóstoljunk, ahogy mindig, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.
Tányér, sütőtökös curry, hozzá mondjuk rizs. Készen is vagyunk.


Ha nincs ananász vagy éppen zöldbab, nyugodtan variálják más zöldséggel, akár gyümölccsel is. A currypaszta beszerzése talán körülményesebb, de nyugodt lelkiismerettel állítom, megéri, aztán ha nem lesz igaz, lehet emlegetni, nem bánom.

2011. február 14., hétfő

Füle érjen bokáig


A tél első hónapjaiban az ünneplésre fókuszálunk, egymás után következnek a születésnapok néhány névnappal fűszerezve, lehet legalább jókat enni, sűrűn koccintani, így könnyebb kivárni a tavaszt. A múlt hét főszereplője Herr Paprika mamája, Éva volt, Péterrel kiegészülve kitaláltuk az ajándékot, ami filmesre sikeredett, megfelelően meglepő volt, és péntekre meghirdettük a vacsorát.
A szülőknek főzés még mindig kivált egy kis lámpalázat bennem, hiába, a legelső próbálkozásom általam súlyosan megélt kudarca nem múlt el nyomtalanul. Ha meséltem volna, most lehet ugrani, ha nem, akkor rövid humoros részleteket olvasni. Évekkel ezelőtt első vacsora, főzőtudományom még meglehetősen kezdetleges, de szeretni vélem a kihívásokat, hát kacsamellet sütök. Rövid szakácskönyves kutatásból levonom a következtetést, néhány percig sütöm a hús mindkét oldalát serpenyőben, kívül szép. Belül már nem annyira. Rozé, ahogy mondják, extra rozé. Én pedig nem elpirulok, hanem piros leszek. És még érzem is. Mindenki nyugtat persze és azt füllenti, hogy finom, de már elmúltam 18, szóval nem hiszem el. A végén azért túléljük, a gyakorlás és saját fejlesztgetés eredményeként ma már szuper kacsamellet sütünk. 
Ennyi történeti visszatekintés után jön az előétel, gyors és a rákot szeretjük nagyon.




Chilis-mézes rák ananászos uborkasalátán

50 dkg rák
1 érett ananász
1 kígyóuborka
méz
chili
fél deci fehérbor
1 csokor petrezselyem
olívaolaj
borecet
só
bors


Az ananászt meghámozzuk, végeit levágjuk, a belső, kemény részt kivágjuk, majd felkockázzuk. Az uborkát meghámozzuk, majd ugyancsak kockákra vágjuk. Az ananászt és az uborkát egy mélyebb tálba rakjuk, fontos, hogy a két elem aránya közel hasonló legyen, ami kimarad, mehet a szánkba. Locsoljuk meg a salátát egy kevés olívaolajjal és valamilyen lágy fehérborecettel, az utóbbiból én tokaji borecetet használtam. Kevés só és persze bors, kész.
A rákokat megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, a fejeket leszedjük, bélcsatornát kivágjuk. Ha nem szeretik evés közben lepattintani a páncélt, akkor pucolják meg egészen, én ennyiben hagytam. A petrezselymet mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, vágjuk apróra. Egy megfelelő méretű serpenyőben melegítsünk egy kevés olívaolajat, jöhetnek a rákok, 1 percig pirítsuk őket, majd önthetjük a fehérbort, szórhatjuk a chilit, végül csurgassunk kb. 1 ek mézet. Forgassuk át, a folyadék nagy részét forraljuk el, az egész folyamat ne tartson tovább 2-3 percnél, végül szórjuk rá a petrezselymet, keverés és elkészültünk.
Tányér, tányérra saláta, salátára rák. Ha rendesek vagyunk a vendégeinkhez vagy éppen magunkhoz, csináljunk citromos vizet, hogy legyen mibe áztatni az ujjainkat két rák között. 


Szülők szerették, mellé a bort is, első felvonás pozitív kicsengéssel zárult, könnyű gyomorral kezdhettük a következő fogást. Holnap olvashatják is imbiszen.

És még egy rövid "egyéb" rovat. Szombaton megnéztük a moziban A király beszéde című filmet, hat személy, lányok és fiúk, nézői véleményünk egyértelműen pozitív. Ha szeretnének lazítani és nevetni, akkor ajánlom mindenképp. Mi olyan jó hangulatba kerültünk, hogy néhány órát még végigbeszéltünk a Kiadó kocsmában, ahol úgy szeretnénk jó kimért bort a poharunkba legközelebb, most inkább palackra váltottunk.

2011. február 9., szerda

Botond és ananász


Még mindig Szepsy vacsora, de már az utolsó résszel, jön a desszert (előző részek itt és itt). Előzetesen nagy mellénnyel biztos voltam abban, hogy ez a feladat lesz a legkönnyebb, egy kiváló tokajihoz kitalálni a jól illeszkedő édes párost. Persze később rájöttem, hogy korán örültem, de előfordult már ilyen, szóval csak nem megijedni. Az elmozdulás azután abban mutatkozott meg, hogy napokig csak annyit válaszoltam a desszertet firtató kérdésekre: ananász és dió. A többi majd kialakul.
Rövid internetes kutatásom egyetlen tanulságaként próbáltam valami olyasmit készíteni, ami kevésbé édes, mint a bor. Éppen ezért az ananászhoz minimális mennyiségű cukor került, szerettem volna, ha inkább könnyed és gyümölcsös. És érezhető, hogy ananászból készült. A dió ügyében először piskóta témakörben mozogtam, de mivel a vacsora egy hétköznapi estén zajlott, én pedig nem szabadságolhattam magam, végül a könnyebbik utat választottam, és egy intenzíven diós kekszalap készült.
A társaság másik négy tagjánál egyértelműen sikert aratott (igen, most nem voltam szerény), a nővérem próbálta kiszedni a receptet, de becipzároztam a számat, szerdáig várni kell. Most aztán remélem, olvassa majd.
Poharunkban Botond cuvée, amiről csak annyit: remek és imádom.
Recept.


Ananász mousse diókorongon


1 érett ananász
2,5 dl tejszín
nádcukor
porcukor
só
1 tasak zselatinfix 
20 dkg vajas keksz
2 nagy marék dió
8-10 dkg vaj


Az ananászt meghámozzuk, negyedekre vágjuk, a közepén húzódó kemény részt kivágjuk, majd a gyümölcsöt kockákra vágjuk, és egy közepes méretű edénybe rakjuk. Adunk hozzá egy kevés vizet, majd közepes hőmérsékleten addig főzzük, amíg az ananász teljesen megpuhul., ha szükséges, közben pótoljuk a folyadékot. Ha elkészült, félretesszük, hűlni hagyjuk.
A diót száraz serpenyőben megpirítjuk (ha kell, két adagban), hűlni hagyjuk. A kekszet finomra daráljuk, azután a diót is, a két elemet egy tálban összekeverjük. A vajat felolvasztjuk, a diós keverékre öntjük, alaposan átkeverjük (ha kevésnek találnánk a vajat, akkor 2-3 dekát még felolvaszthatunk). Egy közepes tepsit vagy tálat kibélelünk sütőpapírral, majd a tetejére borítjuk a vajas morzsát, elsimítjuk, a kezünkkel tömörítjük, fontos, hogy nagyjából azonos vastagságú, kb. 1 centis legyen mindenhol.  A tepsit tegyük a hűtőszekrénybe vagy bármilyen hideg helyre, legalább 1 órára.


 Az ananászt turmixgéppel pürésítsük, adjunk hozzá közben egy kevés nádcukrot. Ha már egészen egynemű, akkor keverjük el benne alaposan a zselatint. A tejszínt verjük fel egy kevés porcukorral és egy csipet sóval, majd óvatos mozdulatokkal keverjük az ananászhoz. A végén kóstoljanak, ahogy mindig, ha bármit hiányolnak, most lehet pótolni. A krémet behűtjük, legalább 1-2 órára.
Tálaláskor vágjunk korongokat a diós kekszmorzsából, emeljük óvatosan a tányérra, majd a mousse-ból kanállal hasítsunk 2 galuskát, formázzuk, emeljük a korong tetejére. De persze készülhet minitorta is vagy bármi más.

 
Szepsy vacsora végén akkor itt a pont, jó születésnap volt, szerettük ünnepelni nagyon.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails