Most már ha tagadnám, se hinnének nekem, inkább nem is próbálkozom, nem tervezett birsnapok zajlanak, kimondtam, ez van, remélem, megbocsátható. Imbisz 2010-es indulása óta nem fordult elő a birsalma, hát most pótoltam ezt nagy lendülettel, és bizony az az igazság, hogy a konyhában várakozik még néhány. A pontos számot kíméletből inkább nem árulom el, és ha minden ötlet elhagy, akkor birsalmás lilakáposzta lesz, legfeljebb előzetes Márton-napot tartunk. Azért bevallom, nem esik nehezemre birsalmázni, ahhoz képest, hogy gyerekkorom egyik leginkább utált étele a belőle készült sajt volt, és hiába tudtam, Panni mennyit dolgozott vele, mégsem sikerült megkívánni, és bizony évekig képtelen voltam anélkül a birsalmára nézni, hogy hátul a fejemben fel ne bukkant volna a mélynarancs sajt képe, szóval ilyen múlt birtokában egészen megszerettem. Fanyar, jó alap és bátran társítható, azt hiszem, megbarátkoztunk. De azért birsalmasajtot ne. Majd talán egyszer, ha már elfelejtettem.
A mai variáció egy nagyon könnyen előállítható desszert, aminek az alapja keksz vagy tészta helyett kuszkusz, és szerintem ebben a szerepkörben is remekül működik. Birsalma, mascarpone, minimál cukor, aki valami nagyon édesre vágyik, az inkább másra vágyik.
Akkor süti, de nem sütünk.
Kuszkuszos-birsalmás süti (2 adag)
2 nagy birsalma
2 ek kuszkusz
5 dkg mascarpone
méz
nádcukor
gyömbér (2 centis darab)
2 dkg vaj
pisztácia/dió/mogyoró/mandula
A birsalmákat meghámozzuk, kisebb darabokra vágjuk, magházat kivesszük. A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük. Egy serpenyőben vagy egy kisebb edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a birsdarabokat, a reszelt gyömbért, majd az egészet megszórjuk nádcukorral. Keverünk, azután lefedve, alacsony fokozaton puhára pároljuk a birsalmát, ha nagyon pirulna, akkor önthetünk alá egy kevés vizet. Miután elkészültünk, egy tálkába tesszük a birsdarabokat, és villával egyneműre törjük, azután kóstolunk szokás szerint, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni.
A kuszkuszt egy tálkába szórjuk, majd felöntjük annyi forró vízzel, amennyi éppen ellepi, lefedjük, 5-6 percig állni hagyjuk. Ellenőrzünk, ha megpuhult, akkor adunk hozzá két teáskanál mézet, alaposan átkeverjük. Ha véletlenül maradt volna rajta felesleges folyadék, akkor még a méz előtt leöntjük a kuszkuszról. Két öt centi átmérőjű, magas fémgyűrűt egy-egy tálcára kistányérra rakunk, azután szépen elosztjuk a kuszkuszt, és elsimítjuk alsó rétegként. Várunk egy kicsit, amíg hűl és szilárdul, azután következhet az összetört birsalma, végül egy réteg mascarpone. Az egészet fedjük le alufóliával, és egy órára tegyük a hűtőszekrénybe.
Tálaláskor óvatosan húzzuk le a gyűrűt, majd szórjuk meg a sütit összetört pisztáciával vagy dióval, mogyoróval, mandulával. Ahogy csak szeretnék. Készen vagyunk, már csak egy villa. A fémgyűrűs megoldáshoz természetesen nem kell ragaszkodni, rétegezhetnek bármi másba is.
Ígérem, próbálok szünetet tartani. Vagy szembetűnő címmel jelzem a birsveszélyt. (De azért ez a süti jó, és most nem tréfálok.)
2 megjegyzés:
Ne magyarázkodj! :-)
Amikor az első darabok megjelentek idén ősszel, 8 kg-t vettem. Mi viszont a sajton és a zselén alig-alig tudunk túllépni, egy birsalmás csirkére éppen futotta és már idegesen köröztem vásárláskor, hogy van-e még :-)
Helga
8 kg? Ez igen, akkor én nem is szólok semmit, már csak pár darabos készlet.:) És az a birsalmás csirke nagyon jól hangzik... ;)
Megjegyzés küldése