Itt vagy nem is

Félig itt vagyok, félig meg nem. Gondolatban már nagyon készülök a hétvégi baráti szezonzáróra, ami most persze csak félig nevezhető annak, a betervezett májusi kezdés az én lábakcióm miatt elmaradt, szóval most egy kicsit azt is próbáljuk pótolni. És még nem igazán tudom, mit fogok főzni, pedig a szakácskönyvek elkezdtek lemászni a polcról, beültek a fotel mellé, egymásra álltak, a bátrak még az ágy mellé is lefeküdtek. Alattuk meg ott lapulnak a mindenféle magazinok. Szóval várom az ihletet, ötletet, van már jegyzetfüzet, abba firkálgatok, és mindig úgy érzem, igen, ezen a remek vonalon haladok, de másnap reggel már semmi sem tűnik annyira jónak. Szurkoljanak, már csak a barátok miatt is, egy biztos, bor lesz, persze magamból kiindulva a vásárlás előtt fog eldőlni minden, ahogy általában az egyéb dolgokat is az utolsó pillanatban teszem meg, amikor már nem lehet tovább várni és halasztani.

Ha függetlenítem magam a hétvégétől, halad minden a normális módon, még főzök is. Panniéktól kaptam néhány zellergumót (a bejegyzés végén elárulom, mi rejtőzött még köztük), amiből eredetileg egy barátságos őszi levest akartam, de aztán végül gnocchi lett belőle. Tudom, a zeller vagy igen, vagy nagyon nem, Herr Paprikával mi az előbbi csoportot erősítjük, remélem, mint sokan mások, akik éppen ennél a sornál tartanak. A recepthez még annyit, ha lett volna itthon krumpli, akkor valószínűleg került volna a tésztába, de mivel a kamrában hiába néztem a kosarat, nem volt benne semmi, így most elmaradt, de nyugodtan vegyítsék, ha szeretnék. A zeller pedig mindenképp friss legyen, amúgy nem jó móka.

Akkor főzünk.

Zelleres gnocchi dióval, vajjal

50 dkg zellergumó (hámozott, megfőtt állapot)

kb. 25-30 dkg liszt

10 dkg ricotta (vagy túró)

dió

vaj

só

A zellergumókat meghámozzuk, megmossuk, kisebb darabokra vágjuk, majd sós vízben puhára főzzük. Miután leöntöttük a vizet, tegyük még vissza az edényt a tűzhelyre, kicsit kevergessük át a zellereket, hogy minél több folyadék elpárologjon, azután hagyjuk kihűlni. Ha már langyos, törjük össze a zellerdarabokat egy mélyebb tálban villával minél alaposabban, majd adjuk hozzá a feltört tojást, az összetört ricottát, és szép lassan adagoljuk a lisztet, kevés só, majd gyúrjuk össze. Pontos mennyiséget azért nem szerepeltetek a lisztből, mert nehéz megadni előre, hogy mennyit vesz fel a zeller. A lényeg, hogy formázható massza legyen a végeredmény, de ne lisztezzék túl, akkor kemény lesz a gnocchi állaga, szóval inkább ragadjon. Formázzunk kis galuskákat belisztezett kézzel, majd forrásban lévő vízben adagonként főzzük ki a gnocchikat. 

Tányér, gnocchi, tetejére olvasztott vaj és pirított, mozsárban összetört dió, a merészek megszórhatják apróra vágott zellerlevéllel is, persze a petrezselyem sem rontja el. Már csak egy villa.

Miután kibontottam a zelleres szatyrot, és elkezdtem számolni, mennyivel is gazdálkodhatok, egyszerre megláttam egy sárga kakukktojást. Sütőtök a kertből, méretével hódít, itt megnézhetik, hogy mutat.