2011. november 2., szerda

Szezont zárunk: sárguló vörös


Imbisz újra itt, ahogy én is, túl egy jó hangulatú baráti megmozduláson, esti koccintáson, reggeli kávén, kártyázáson, célzáson, dobáson, nyerésen és vesztésen, nevetésen. Lezártuk a a helyszínhez kötődő szezont, amit el sem kezdtünk májusban, mondhatnám, hogy mindenféle okok folytán, de hát igazából az én ballépésem miatt, aminek szerencsére most már egyre halványabb nyomát érzem. Szóval jó volt együtt, örültem, próbáltam duplán, hogy minden pótlásra kerüljön. Majdnem minden.
Túl vagyunk egy rövidített kéktúrás szakaszon is a Bakonyban, kabátlevételt eredményező napsütésben, jól vizsgázó lábbal, csodálatosan színes erdőben, ami folyton hangos kommentálásra késztetett. Lejártuk tehát a mulatozást, ha kíváncsiak a látványra, képeket itt találnak.
Vissza a szombati vacsorához, ami összességében a tervek szerint zajlott, csak a kuszkusz nem volt a barátom, pedig erre számítottam a legkevésbé, de erről majd részletesebben holnap, mert a következő napokban eljutunk a levestől egészen a desszertig, ha bánják, ha nem. A menü most valahogy nehezebben alakult és formálódott, szerettem volna elkerülni a hosszú órákig tartó konyhai álldogálást, és a túl kései vacsorázást is, fontos volt, hogy legyen legalább valamennyire új a közös evések sorában, és senki ne maradjon éhes, de persze ne csak az üres gyomruk miatt emeljék a kanalat, aztán a villát és tovább. Végül egy keleties vonal határozta meg a főzést, most pedig következik az első szereplő, a sárga leves, ami vörös lencséből készült.
Nincs tovább, főzünk. 




Vöröslencseleves


20 dkg vörös lencse
4 dl kókusztej
1 nagy vöröshagyma
1 nagy sárgarépa
kurkuma
currypor
római kömény
chilipehely
olívaolaj


A hagymát, sárgarépát megtisztítjuk, előbbit apróra vágjuk, utóbbit felkockázzuk. Egy közepes méretű edényben felmelegítünk egy evőkanál olívaolajat, jöhet a hagyma, sütjük, míg üveges nem lesz. Ha a hagyma már megfelelő, rászórunk 1-1 tk kurkumát, római köményt és curryport, 2-3 percig kevergetve pirítjuk, majd az edénybe szórjuk a lencsét és a felkockázott répát, végül felöntjük annyi forró vízzel, amennyi bőven ellepi. Sózzuk, adunk hozzá chilipelyhet kedv szerint, azután félig lefeddjük, és addig főzzük a levest, amíg a lencse és répa teljesen megpuhulnak. Ha már itt tart a folyamat, a lábasba öntjük a kókusztejet, keverünk, néhány percig még főzzük tovább a levest, azután levesszük a tűzhelyről, hűlni hagyjuk. Nem maradt más hátra, mint simára turmixolni az alkotórészeket, majd kóstolni, ha bármi hiányozna, pótoljuk, ahogy mindig. Ha túl sűrűnek találják a végeredményt, nyugodtan hígítsák egy kevés vízzel. Hozzá lepény, pirított mogyoró vagy kesudió, és persze bármi más, ahogy kedvük tartja. Tányér, leves, kanál, készen vagyunk.


Most nem lesz szünet, hallgatás és elmaradás, helyette következik imbiszen a második rész. Holnap. Csak nehogy korán ígérjek.

 

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails