Hagyd a gerslit, ott a repülő!

Péntek, Sukoró, a nap már lement, mi kipakoltunk minden holmit a csomagtartóból. Akkor szusszanhatnánk egyet, gyerünk a teraszra! De jó is messzire nézni. Nézz inkább a fejed fölé. Megtettem: felhőnyi szúnyog keringett körülöttünk, mi meg a karunkat kezdtük pörgetni, aztán jöttek az amatőr tánclépések, egyet jobbra, egyet balra. Akkor jó is volt ez a kis friss levegő, talán inkább menjünk be.
Reggelre elfelejtve minden (Herr Paprika azért szakértő csapkodásba kezdett lámpaoltás előtt), láblógatás egész nap, délutánra kész a marha, néhány órás ez meg az, lassan kezd a nap lejjebb csúszni, az éhség is jelentkezik, akkor főzöm a gerslit. Egyszerre valami berregést hallok, Herr Paprika berobog: Gyere a teraszra, rögtön fordul a repülőgép, fogd a fényképezőt is, nagyon közel lesz. Gerslit hagytam, futás ki, próbáltam kattintani:

Repülő kívül a látóhatáron, szaladok be, keverem a gerslit, gyere, megint jön, inkább fényképezz te. A ki és be tartott még 10 percig, azután már csak Herr Paprika trappolt nyakában a géppel, íme:

Azután befejeződött a munka, repülő el. Szúnyogirtás volt ugyanis, mi igazolhatjuk, sikeres. Megvacsoráztunk,1 pohár borral a kézben kimentünk a teraszra messzire nézni. Volt szúnyog, persze, de nem összefüggő csapatokat alkotva. Így aztán elmaradt a levezető testmozgás is.

Rozmaringos gersli

1 nagy fej vöröshagyma
15 dkg gersli
4-5 ág rozmaring
0,5 dl száraz fehérbor
kb. 5 dl alaplé
3-4 dkg vaj

A hagyma héját lehúzzuk, apróra vágjuk. Egy magasabb falú serpenyőben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a hagymát, pirítjuk üvegesedésig. Közben megmossuk a rozmaringot, felitatjuk a vizet papírtörlővel, azután lecsipkedjük a leveleket és kisebb darabokra vágjuk. Ha már átlátszó a hagymánk, jöhet a gersli, pirítsuk néhány percig, szórjuk a serpenyőbe a rozmaringot, majd öntsük rá a bort, keverjünk, várjunk, amíg egy kicsit elpárolog. Kezdődhet a rizottós folyamat: merjünk az alapléből, keverjünk, várjunk, amíg beszívja a gersli a folyadékot, akkor jöhet a következő adag. Keverjük át időnként, de nem kell túlzásba vinni, a cél most nem a rizottós állag. Amikor már fogyni kezd az alaplé, kóstoljunk, ha megfelelőnek ítéljük, kész. Hiányozna még só, csak nyugodtan, aztán együnk.

Mi a marharagu kísérőjeként ettük, de ezt most inkább nem javaslom, maradjon csak magában, pont elég energia nyerhető belőle.
Amúgy nézzék csak a képet, mást is érdekelt a gersli. Vagy inkább szerepelni akart?