A málna meg én

A termés. Megígértem az egyik májusi bejegyzésben, ha lesz szüret az erkélyen nevelgetett málnámon, akkor mesélek a mi viszonyunkról. A szedés nem tartott tovább 5 percnél, na de az eredmény, az kérem nagyszerű. Következik hát a kapcsolat története.
Józsi és Panni elhatározták egyszer, hogy málnát ültetnek a kertbe. Nem keveset, inkább sokat. Azokban az években népszerű gyümölcsként jól lehetett eladni, ezt tettük mi is, így amikor termőre fordult a málna, megkezdődött a szedési szezon, elől a felnőttek, utánuk Ágó meg én. A málnaszedés több okból is igen kellemetlen tud lenni: szúr, de nagyon (persze nem a gyümölcs), tehát kénytelenek voltunk 30 fokban is hosszú ingben nekivágni, izzadás, egyebek, ugye nem kell magyaráznom. Ha már a napnál tartunk, árnyék ugye semmi, a tövek sosem nőttek akkorára, hogy hűsölni lehessen alattuk, Ágóval ezért a 2 középső sor volt a kedvencünk, mert megszakította őket 2 fa. Lehetett szuszanni és hirtelen nagyot lépett előre az ember. Ha leadásra szedtünk, akkor nem lehetett ám akárhogy, kis vödrök lógtak rajtunk, abba különítettük el a szemeket: lé, gurulós, extra. Ami viszont a legkevésbé vonzó tulajdonsága, hogy minden második nap kezdődött előről a folyamat, a málna ugyebár nem egyszerre érik, lehetett szedni hetekig.
Gyerekként így aztán nem rajongtam a málnáért, láttam, ettem eleget, mindig arról ábrándoztam, de jó lenne, ha dinnyét termesztenénk. Erre viszont nem került sor. Azért ne gondolják, hogy szörnyen szenvedtem, voltak sikerélmények, a jóleső fáradtság, a sok nevetgélés, szaladgálás, meg persze a számolás, hogy mennyi pénz is gyűlt össze a szamovárban.

Azért sokáig nem málnát vettem a piacon, ha gyümölcsöt akartam enni. Aztán elmúlt ez is. Mára újra megszerettük egymást, tavaly pedig kikerült az a bizonyos cserép az erkélyre, locsoltam, ápoltam türelmesen, és meghálálta. Józsinak rendszeresen beszámoltam, dagadtam a büszkeségtől.
Azért, hogy ne csak Frau Paprika visszaemlékezéseiről szóljon a mai nap, egy rövidke leírás is következik, receptnek nem nevezném, rögtön látják, miért.

Kb. 15 dkg túrót keverjünk el annyi tejszínnel, hogy a végeredmény krémes, de azért még szilárd legyen. Adjunk hozzá kb. 1-2 tk mézet, újabb keverés. Egy maréknyi bazsalikomlevelet mossunk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, majd kisebb darabokra tépve szórjuk a túróhoz, keverjük át alaposan, kóstoljunk, ha kell, édesítsünk még. A málnát ugyancsak mossuk, szárítjuk, mehetnek a tányérra, a tetejükre pedig 1 kanálnyi a krémből. Ennyi, lehet enni.

Elárulom, a desszertes képeken már nem az én málnám szerepel. Azt ugyanis Herr Paprikával ünnepélyesen megettük. Egyet neked, egyet nekem. (És még nincs vége, növekszik a következő adag.)
A bejegyzés Józsié. Ügyes a gyerek?