Marharagu. Első rész.

Volt már "Hú, ilyet miért is nem ettem eddig?!" érzésük? Nekem igen, nem is egyszer, elárulhatom, ezekből a pillanatokból általában tartós kapcsolat született. A marharagu meg én egyáltalán nem ismertük egymást, sosem jutott eszembe megkívánni, választani, átsiklott a szemem felette az étlapon, így aztán nem meglepő, hogy nem is főztem sosem. Úgy 2 évvel ezelőtt valamilyen megmagyarázhatatlan ösztöntől hajtva elhatároztam: marharagu lesz. Sörrel.
A piacon bevásároltam a recept utasításait követve, csak a hús típusa nem volt egyértelmű, így aztán tanácstalan arcom és a "Hát, még telefonálok egyet, nem is tudom, Önök szerint mi legyen?" mondatok nem kevés vidám percet szereztek a három hentesnek, akik elfojthatatlan mosolygások közepette próbáltak segíteni. Sikerrel. Azután következett a főzés. És ha sosem lesz puha? De az lett. Szedtünk, ettünk és én megállíthatatlan, lehűthetetlen lelkesedésbe kezdtem.
Azóta volt már sörös, boros, mindenféle és a kedvenc, amit inkább az őszi szezonra tartogatok, szóval lesz itt még ragu, annyi biztos. A mai recept a fűszeresebb kategóriába tartozik, jó, tudom, nem épp kánikulai étel, de van benne gyümölcs. Igazi.

Gyömbéres marharagu sárgabarackkal (4-5 személyre)

1 kg marhalábszár
5-6 db sárgabarack
friss gyömbér (kb. 5 cm)
chilipehely
1 üveg barna sör
2-3 vöröshagyma
olaj
só
cukor
liszt

A húst alaposan megmossuk, leitatjuk papírtörlővel a vizet, majd kb. 3 cm-es kockákra vágjuk. (Ha nagyobb zsíros részeket látunk, levághatjuk, de a többit semmiképp, fontos alkotóelemek.) A hagymák héját lehúzzuk, azután kisebb darabokra vágjuk, aprítani azért nem szükséges, mert elég sok ideig fog majd főni. A gyömbért meghámozzuk, apróra vágjuk vagy reszeljük. A barackokat megmossuk, szárazra töröljük, kivesszük a magokat, majd kisebb darabokra vágjuk.
Előkészítettünk mindent, kezdhetünk főzni. Egy öntöttvas edényben (vagy más masszívabb darabban) melegítsünk kb. 2 ek olajat, de kivételesen ne olíva legyen. Jöhetnek a hagymakockák, süssük üvegesedésig, majd következhet a marha, vegyük feljebb a hőt, pirítsuk a húst néhány percig. Azután szórjuk meg egy kis liszttel, vegyük a lángot alacsonyabbra, és szép lassan öntsük az edénybe a sört (én a Staropramenre szavazok). Először csak néhány kortynyit, alaposan keverjünk, nehogy a lisztből golyók alakuljanak, majd jöhet a többi (azért az üveg alján is hagyjunk valamit, a tesztelés kedvéért). Mehet a húshoz a gyömbér, ízlés szerint chili és a barackok. Kicsi só, csipetnyi cukor, keverés, majd fedjük le. Alacsony hőfokon rotyogjon 2-3 órán át, közben rendszeresen keverjük meg, nehogy leégjen. Ha már puha a hús, le a fedővel, kicsit lehet nagyobb fokozatra kapcsolni, a felesleges folyadék párologjon el. Kóstoljanak, mint mindig, ha bármi hiányzik, bátran fűszerezni.

Hosszadalmas egy kicsit, igaz, de remekül lehet olvasni mellette, én legalábbis legyűrtem 1 fél krimit a teraszon. Hozzá gerslit ettünk, a héten még szerepel az imbiszen, de kuszkusz, krumpli, polenta is társítható. Ha pedig nincs kedvük még tovább főzőcskézni, kövessék Herr Paprika példáját. Vágjanak 1 szép karéj kenyeret.