Barackot kaptunk

Oszi lassan már az imbisz állandó főszereplője lesz, de nincs ebben szándékosság, csupán véletlen. Mert Oszi nem csak eszik, de alapanyagot is szállít, ha éppen úgy esik. Ágó hívott, van barack, sárga, mi próbálhatjuk, de nem tudjuk megenni, megfőzni, feldolgozni, az biztos. Vigyem? Vagy eljössz? Micsoda lehetőségek ebben a száraz évszakban. Herr Paprikának éppen nagyvonalú reggele volt, felajánlotta a négykerekű szállítást, én meg nem haboztam. Izzadtam már eleget.
Kaptunk tehát 1 kisebb ládányi sárgabarackot, amit ezúton is köszönünk Oszi szüleinek. A barack gyors lépéseket igényelt, nem éppen az a hőtűrő gyümölcs, a hűtőnk kapacitása pedig kimerült, ezt már nem. Így aztán az egyik részéből a mai focaccia készült, sütés, bizony, de amíg zajlott az esemény, én távol tartottam magam a konyhától. A többiből lekvár lesz, siker esetén jövő héten beszámolok. (Eddig egyszer főztem lekvárt, szederből, Herr Paprika, aki családilag igazán nagy szakértőnek és fogyasztónak számít, nem volt lelkes. Na de majd most, nem igaz?)

Rozmaringos focaccia sárgabarackkal

30 dkg búzaliszt
1 kis tasak szárított élesztő (vagy 25 g friss)
3-4 ág rozmaring
10-12 sárgabarack
3-4 ek olívaolaj
só

Az élesztőt 1,5 dl langyos vízben felfuttatjuk (elvben száraznál nem szükséges, de sebaj).A rozmaringágakat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, majd lecsipegetjük a leveleket és apróra vágjuk. A lisztet 1 mélyebb tálba szitáljuk, hozzáadunk 3-4 evőkanálnyi extra szűz olívaolajat, beleszórjuk a rozmaringot, némi sót, átkeverjük. A liszt közepében egy kis mélyedést kotrunk és lassan önthetjük az élesztős vizet, majd a kezünkkel kezdjük beleforgatni a lisztet. Ha már egy egynemű masszával rendelkezünk, elő az izomzattal, kezdhetünk gyúrni, közben kicsit lisztezzük be a kezünket, hogy ne ragadjon hozzánk a tészta. A végeredmény legyen egységes, fényes, formázzunk belőle egy szép kis golyót, lisztezzük meg egy kicsit, majd takarjuk le (akár több réteggel is lehet) és hagyjuk magában dolgozni, hogy jól megnövekedjen.
Néhány órás várakozás után elvben finisbe fordulhatunk. Egy normál méretű sütőtepsit kenjünk meg egy kis olajjal, borítsuk rá a tésztát, majd óvatosan lapítsuk ki, igazítsuk formára. A barackokat mossuk meg, töröljük szárazra, majd felezzük, ültessük kedv szerint a tésztára, magokra persze nincs szükség. Állítsuk be a sütőt kb. 180 fokra (légkeverés), süssük úgy 20 percig, a folyamat vége felé haladva azért szúrással ellenőrizzünk, nehogy száraz darabokat kelljen majd ropogtatnunk. Ha kész, ki a sütőből, hagyjuk hűlni egy kicsit, utána lehet is enni. Későbbi felhasználás esetén ne felejtsük el letakarni.

Herr Paprika: Akkor ez most sós vagy édes? Vacsora előtt vagy után? Egyik sem és mindkettő, de inkább utána. Vagy helyette, salátával, pont elég tud lenni. Vagy aludjunk rá egyet, és lehet a reggelink.

Imbisz 4 napra nyaralni megy, Sukoró felé vesszük az irányt, családi lazítás több szereplővel, Frau Paprika igyekszik színt váltani. Hétfőn újra itt.