De mi legyen a meggyel?

A mostani tavasz Sukorón a cseresznyének nem kedvezett, 1 szem sem nőtt meg, virág sem maradt nagyon. A meggyfák viszont valami rejtélyes oknál fogva nemcsak hogy túlélték a hideget, szelet, viharokat, hanem több termett rajtuk, mint valaha. Vasárnap én kaptam a szedési feladatot, gyűjtöttem is szorgalmasan, de azért fára nem másztam. Szóval vannak még lehetőségek.
De mi legyen a meggyel? Piskótát nem sütök, a nagymamák, édesanyák színvonalát esélyem sincs elérni, akkor pedig inkább nem is próbálkozom. Chutney lehetne, de kajszi után ebből is, a végén még megunnánk. Akkor leves. Gyorsan, tejszín nélkül, aztán hűthetjük magunkat belülről, ne is bonyolítsuk tovább. Csak a magozás. Régen használtam én is a nagymamáknál magozó szerkezetet, de már nem emlékszem, gyorsabb volt-e úgy. Kézzel egy ideig még szórakoztató is tud lenni, később már kevésbé, a végén kifejezetten unalmas egy munka. De most legalább voltam annyira elővigyázatos, hogy piros trikót vettem fel védőruhaként. Jó szolgálatot tett, annyit mondhatok.


Meggyleves levendulás gombóccal

1 kg meggy
barnacukor
2 ek méz
25 dkg túró
1 kis marék levendulavirág
2 bourbon vaníliás cukor
1 ek tejszín

A meggyet megmossuk, hagyjuk lecsöpögni a vizet, azután kimagozzuk. Ha készen vagyunk, egy szép nagy edénybe öntjük a meggyet, megszórjuk barnacukorral (mennyiség nincs, ahogy tetszik), jöhet a méz, majd adunk hozzá kb. 1 dl vizet, és alacsony hőmérsékleten főzzük.

Amíg a meggy egyedül dolgozik, addig elkészíthetjük a gombócokat. Egy tálban törjük össze villával a túrót, adjuk hozzá a tejszínt és a cukrot, keverjük simára. A levendulákat óvatosan leöblítjük, majd papírtörlővel felitatjuk a vizet. Azután lehet lecsipegetni a szirmokat és a túróhoz adni, végül még egy óvatos keverés. Nedvesítsük meg egy kicsit a kezünket, de ne csöpögjön rólunk a víz, és kezdhetünk gombócokat formázni. Inkább legyenek kicsik, az óriás ipéldányok kiszorítják a levest, ráadásul gyorsan el is süllyednek.
Közben azért figyeljük a meggyet is, ha már egy kicsit összeesett, a szín pedig jó vörös, akkor elzárhatjuk alatta a gázt (kinek mit). Kóstoljunk, ha hiányzik még az édesség, jöhet a cukor vagy a méz. Hagyjuk hűlni, majd turmixoljuk óvatosan (nehogy a ruhánk bánja) szép simára.
A legjobb hidegen, jó sok gombóccal.

Kánikula megint, hűsítsék magukat kívül-belül. Én meg szedek még meggyet, előkapom a létrát, vagy inkább felküldöm Herr Paprikát a fára. Hétfőn jövök az eredménnyel.