Eldöntöttem, az idei advent nem múlhat el saját sütésű stollen nélkül. Ne kérdezzék, miért, magyarázat nincs, valahogy beépült a fejembe a gondolat, elkezdtem recepteket nézegetni, aztán az essen&trinken szerkesztősége minden bizonnyal megtudta, mit is tervezek, és a decemberi lapszámba nem egy, hanem négy vagy öt stollent pakolt. Éreztem, most már nincs kifogás, halasztgatás, felejtés, sütni kell. Egyik este a fotelbe kuporodva kezembe vettem az említett újság régebbi téli lapszámait, és megint azt kellett hinnem, valaki gondol rám, megláttam ugyanis az egyszerűbb, azonnal fogyasztható, túrós tésztájú stollen receptjét, első lépésként remeknek tűnt, hát így kezdődött. Az én fejemben a stollen egy bonyolult, ügyes kezet és még ügyesebb tésztahajtogatást igénylő süti, és bevallom, vágytam az azonnali siker lehetőségére, ezért az egyszerűbbnek tűnő verzióra szavaztam. Éppen ezért a forma nem játszott elsődleges, őszintén szólva másodlagos szerepet sem, a következő körben viszont már nem passzolom a feladatot, így nyer magyarázatot a mai cím.
Izgultam azért így is, volt szaladgálás, szurkolás és megbeszélés Herr Paprikával, de végül a stollen jó volt hozzám, szép és olyan ízű lett, amilyennek elképzeltem. A recepten nem sokat változtattam, kicsit megnöveltem a túró arányát, a datolyát és a fügét lecseréltem áfonyára és mazsolára, a végén pedig elspóroltam a narancsos szirupot, de a végeredmény így is kellően puha és finom. Szóval bevált, biztosan megsütöm még, de előtte nehezítem a feladatot...
Itt a vége, sütünk.
Stollen túróval
10 dkg aszalt vörös áfonya
10 dkg arany mazsola
5 dkg sótlan mogyoró
20 dkg túró
1 ek narancslekvár
25 dkg liszt
5 dkg puha vaj
fél tasak sütőpor
5 dkg cukor
1 tojás
Egy mélyebb tálban összekeverjük a mazsolát, aszalt áfonyát, az összetört mogyorót, a narancslekvárt, a túróval, tojással, vajjal, cukorral. A sütőport elkeverjük a lisztben, majd lassan a tálba szitáljuk, közben folyamatosan keverünk, amikor már nagyon sűrű és ragadós, belisztezett kézzel gyúrni kezdjük. A végeredmény legyen szép egynemű, ha kicsit ragadna, nem jelent problémát.
Egy sütőtálat béleljünk ki sütőpapírral, a tésztából formáljunk egy hosszúkás cipót, tegyük a tálra. Ha szeretnénk stollenre emlékeztető formát, akkor a cipónk egyik oldalát kicsit lapítsuk le, a másik oldalon pedig úgy dolgozzuk össze a tésztát, hogy egy kis dombra emlékeztessen. Remélem, érthető voltam valamennyire. Persze ez nem garancia arra, hogy végül valóban stollenes lesz az a stollen (elég, ha az enyémre pillantanak), de egy próbát megér, az igazi hajtogatós módszert legközelebb kipróbálom, és beszámolok.
A sütőt 180 fokra állítjuk (légkeverés), és kb. 30 percig sütjük a stollent, az idő végéhez közelítve nyugodtan takarjuk le, ha nem szeretnénk, hogy túlzottan megbarnuljon. Kivesszük, hagyjuk hűlni, aztán meghinthetjük porcukorral. Főzhetnek rá cukorral, vajjal és narancslével egy szirupot is, amivel megkenhetik a meleg stollen tetejét, ezt a lépést én most kihagytam.
Láthatják, végtelenül egyszerű, sok munkával nem jár, azután szépen megsül magában. Ha rám hallgatnak, kipróbálják, ha megbánják, leszidhatnak.
Lesz még stollen, leírom ide, hogy legyen mit számon kérni rajtam.
Eredeti recept: essen&trinken 2010/11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése