Késik a rétes

Most, hogy kezdek visszarázódni a gyaloglásba, eléggé nem szerethető a váratlanul kopogtató őszi fáradtságom vagy kétoldali lustaságom, ahogy Herr Paprika mondaná. Jó kedéllyel lábat lógatnék, messzire néznék, kuporognék pléddel álcázva, elfelejtenék felkelni, meleg zoknit húznék, forró bögrére tapasztanám a tenyerem, gondolkodnék ezen meg azon, ennék egy kocka csokit, aztán kettőt, és közben Johnny Casht hallgatnék, jelenleg ugyanis az American IV lemezt nem tudom megunni, még énekelek is. (Ahogy az egyik barátnőm évekkel ezelőtt mindig megjegyezte: Most éppen olyan az idő, amikor Tom Waitset kell hallgatni. A novemberhez meg Johnny Cash passzol.)

Az elképzelés remek, persze a valóságban erre csak kevés idő jut, de azt próbálom teljesen kihasználni, mert jó egy kicsit a semmit tenni. A mutatkozó lassulás viszont okozott némi fennakadást imbiszen is, igyekszem átugrani rajta, így például a céklás-kacsamájas rétes fotója már meglehetősen régen kikerült a facebookra, azután valahogy késésbe került, elmaradt. Következett persze a szezonzáró, járt nálam Panni is, szóval tudok magyarázkodni, de most már itt az ideje, hogy kikerüljön, mielőtt még teljesen elfelejtem, hogyan is készült. Jegyzet nyilván nincs, dolgozom a fejemből és az emlékeimből, ezért előre is bocsánat, ha valamit nem sikerül teljesen pontosan felidézni. Tudják, kóstoljanak és változtassanak mindig kedvük szerint. 

Itt a vége, jön a recept.

Céklás-kacsamájas rétes

35-40 dkg kacsamáj

2-3 cékla

6 réteslap

1 kupa száraz sherry (mással helyettesíthető)

6-8 dkg vaj

extra szűz olívaolaj

kakukkfű

(1 tojássárga)

só

bors

A kacsamájat megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, ha szükséges, levágjuk a felesleges részeket, majd kisebb darabokra vágjuk. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a a májat, néha megkeverve sütjük néhány percig, majd megszórjuk friss kakukkfűlevéllel (szárított is megteszi 1 kávéskanállal, akkor kerüljön az elején a serpenyőbe), végül felöntjük a sherryvel, átkeverjük, megvárjuk, míg elpárolog az alkohol és a felesleges folyadék. Végül egy kevés só és frissen őrölt bors, hagyjuk a kacsamájat hűlni. Még egy megjegyzés, ne süssék túl a májat, különben nagyon kemény lesz a végeredmény.

A céklákat meghámozzuk, felezzük, alufóliával kibélelt tepsire rakjuk, meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, majd lefedve puhára sütjük. Miután elkészültünk, kivesszük, hűlni hagyjuk.

Benedvesített konyharuhán egymásra fektetünk 3 réteslapot, majd megkenjük őket az előzetesen felolvasztott maradék vajjal. A töltelékhez a májat és a céklát kis darabokra vágjuk, ha egyneműbb tölteléket szeretnének, akkor a céklát egészen össze is törhetik, és a májat is vághatják a képen láthatónál sokkal kisebbre. Elrendezzük a tölteléket a réteslapon, egy két centis sávot szabadon hagyunk a szélén, majd szorosan feltekerjük. A folyamatot megismételjük, azután a két rétest egy sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk, a tetejüket megkenjük a maradék olvasztott vajjal vagy egy kikevert tojássárgával. 180 fokos sütőben addig sütjük, míg szépen megpirul. Készen is vagyunk.

Rétest sütni jó, erre a megállapításra még tisztán emlékszem. Ismétlés következik, holnap pedig Márton, hát ne felejtsenek el libát enni...