Maradéktalanul

Rossz evő gyerek voltam (és most nem viccelek), kínszenvedés volt az ebéd, főleg a fura alakú, állagú ételek letuszkolása. Az étvágy valahogy rendszeresen elkerült, de az én anyukám nem ismert tréfát, mert enni muszáj. Tehát ettem. Néha nagy buzgalmamban szépen megraktam a tányérom, félúton már éreztem, talán nem ez volt életem legjobb ötlete, próbáltam a különböző alkotóelemeket úgy elrendezni, mintha szinte már semmi nem lenne előttem. Néha sikerült megúsznom, a nagyapám azonban azon az állásponton volt, ami egyszer a tányérra került, az már csak a gyomorba juthat, vissza (esetleg máshova) semmiképp. Dühös voltam, de nem volt kibúvó. Hát ettem megint. Maradéktalanul.
Húsvét után is ugyanez a cél, mert gondolom máshol is felmerül a kérdés: mi legyen a megmaradt sonkával, ha a tormába mártjuk, aztán nagyot harapunk a hagymába már nem megy. Mi nem gondolkodunk sokáig, évente egyszer, de akkor annál nagyobb lelkesedéssel készül el a sonkás kocka. A 2010-es változathoz krém is készült medvehagymából, mert ugye abból is akadt még.

Recept

kb. 50 dkg főtt sonka
2 tojás
1 doboz tejföl
1 zacskó fodros kocka
bors

Daráljuk le a sonkát, keverjük bele a tejfölt és a tojások sárgáját, majd borsozzuk meg. Főzzük meg a tésztát, majd leszűrés után adjuk a sonkához. Verjük fel a tojások fehérjét pici sóval, majd óvatosan keverjük a tésztához. Kenjünk ki egy tűzálló tálat vajjal, szórjuk meg zsemlemorzsával, majd öntsük bele a sonkás keveréket. A sütőt állítsuk légkeverésnél kb. 180 fokra (hagyományosnál egy kicsit melegebbre), majd süssük nagyjából 20 percig, amíg megpirul a teteje.

Medvehagyma krém

25 dkg túró
1 jó adagnyi medvehagyma
30-40 dkg tejföl
só
bors

A recept egyszerű és rövid: a medvehagymát vágjuk apróra, majd keverjük el a túróval és a tejföllel, fűszerezzük kedvünk szerint.

Gondolom, azzal nem árulok el nagy titkot, hogy ma már remekül eszem, a hétvégi kertészlét pedig még inkább étvágynövelően hatott. Minden elfogyott.

A cseresznyefa itt tart éppen.