Articsóka meg a Zsuzsi

Egyszer meghívott minket és másokat a Zsuzsi. Megcsodáltuk a panorámát az erkélyen állva, az asztalnál ülve, az ablaküvegen át, kezünkben pohár, benne a bor, azután persze bennünk. Ittunk, beszéltünk, majd megint emeltük a poharat, ültünk az asztalhoz és megkezdtük a vacsorát. Kaptunk tésztakosarakat, bennük sajt, articsóka, talán valami még. Az emlékeim nem tiszták, de az íze jó volt nagyon. Következett persze még más is, mi eltüntettünk mindent, volt még bor, miegyéb, búcsúzóul kaptunk egy kis emlékeztetőt is a vacsorából.
A kosár meg bennragadt a fejemben. Nálam ez általában abban végződik, hogy valahogy eljön a pillanat és reprodukálódik az étel. A mostaninál nem tudom, sikerült-e a hűség, de majd Zsuzsi talán megmondja, ha olvassa a bejegyzést.

Recept

1 leveles tészta
1 üveg articsóka
20-25 dkg ricotta
tejszín
só bors
saláta (nálunk madár)
ecet (nálunk paradicsom)
olívaolaj
só
bors

Egyszerűbb nem is lehetne: a ricottát elkeverjük sóval, borssal, 1-2 ek tejszínnel. A tésztát belisztezzük, kicsit kinyújtjuk, majd négyzeteket vágunk belőle, én hatot szabtam ki. Lecsöpögtetjük az articsókát. Egy muffinsütőt kikenünk vajjal, belesüllyesztjük a tésztalapokat, majd jöhet 1-2 kanál ricotta, végül a tetejére rakjuk az articsóka darabokat. Daráljunk rá egy kis borsot, majd toljuk a sütőbe. Kb. 170-180 fokon (légkeverés) süssük, amíg a tészta szépen megpirul és felfújja magát. A salátára kerülhet egy kis ecet és olaj (kicsi só és persze bors), halmozzák a tányérra, mellé egy langyos kosár, lehet máris kezdeni.

Hogy meglegyen a befejezés, nálunk is vendégeknek készült, akik megkedvelték rögtön. Tényleg ezt mondták.