Gombócban az orvosság

Nem tudom, más hogy van vele, én csak ritkán vásárolok tudatosan, legtöbbször a meglátni és megszeretni működik. Ha Herr Paprika velem van, a helyzet kicsit könnyebb, sokszor kérdezek, de már tudom, szerintem ennyi elég lesz a válasz. Viszont általában egyedül megyek. A következtetés könnyen levonható.

Előfordul tehát, hogy valamiből túl sok kerül haza, elfogy a negyede, a fele, na de mi lesz a többivel. Néha megoldom könnyen, máskor töröm a fejem, de nincs ötlet, se kedv, halogatok, hátha majd magától. (A tologatásnak mestere vagyok, inkább a végén, nehogy már túl hamar.) A jujj, de most már tönkremegy érzés így aztán bekövetkezik egyszer-egyszer (na jó, egy kicsit szépítettem), most éppen a medvehagyma jutott erre a sorsra. Volt vendégség és medvehagymás rizottó (róla meg egy béna kép, még megfontolás tárgyát képezi), az alapanyag fele viszont megmaradt. Várt és várt, kezdte lassan a fonnyadás jeleit mutatni, én tanakodtam és útban a piacra jött a szikra: Gombócban az orvosság!

Recept

50 dkg túró
1 szép csokornyi medvehagyma
2 tojás
kevés liszt
só
bors
vaj
dió

A túrót villával kicsit törjük össze, adjunk hozzá két tojást, majd alaposan keverjük össze. A medvehagymát vágjuk apróra, tegyük a túróba, sózzuk, borsozzuk, újabb alapos keverés. Adjunk hozzá egy kevés lisztet (kb. 1 ek), majd megint alaposan keverjük meg. Egy nagy fazékban forraljunk fel pici sóval vizet. Formázzunk közepes méretű gombócokat, közben egy száraz serpenyőben pirítsunk diót. Amikor felforrt a víz, adagonként főzzük meg a gombócokat (néhány percig tart, hamar felemelkednek a víz tetejére), szűrőlapáttal vegyük ki és tegyük egy tálcára. A kihűlt diót mozsárban kicsit törjük össze, olvasszunk vajat. A langyos gombócokra tegyünk egy kis vajat, diót és együnk!

Nem ígérem meg, hogy többet nem veszek az idén.