A helyzet kissé bogaras

Most, hogy magunk mögött hagytuk az esős évszakot, Herr Paprikával újra pecsétgyűjtésbe kezdtünk, tehát túrabeszámoló következik, némi gasztro (főleg a hol pótolhatjuk a folyadékot) és még a Kis növényhatározó is szerepet kap ma.
Szombat, kánikula, de sebaj, 22 km meg se kottyan, kemények vagyunk. Józsi és Panni kíséretében megközelítjük Mátraházát, légmentesen lezárjuk a bőrünket nap és szúnyog ellen. Indulás. A 21-es útvonal Sirokig vezet, az első cél feljutás Kékestetőre a sípályán. Magamban már itt nehézségekre számítottam, de nem fogyott el rögtön a levegő, a pulzusom is egészen baráti volt, belülről feszített is a büszkeség, egyre jobb vagyok. (Zárójelben jegyezném meg, ezen a napon éppen csúcsfutást tartottak, szerencsére a versenyzőkről lemaradtunk, mégse lett volna motiváló elrobogó lábszárakat nézni.) Pecsételés, hova üljünk, legyen terasz és árnyék, hát betértünk ide:

Akad egy kis panoráma, lehet pótolni a folyadékot és enni is, de a kipróbálás nekünk most elmaradt. Jókedvűen haladtunk tovább, szóltunk Józsinak, hogy nem kell kimentenie, nincs is kánikula, micsoda mázli, a célban találkozunk. Dinamikusan előre, még indulót is gyártottam magamban (Paprikáék újráznak, a Mátrában túráznak...), Hármashatár, Herr Paprika izgult kicsit, lesz-e pecsét, de persze megtaláltuk gyorsan, a próbanyomás:

Ezután jöttek a nehéz pillanatok. Kevesebb lett a fa, magasabb a fű, hegyre fel, pulzus rákapcsolt, jajj, hol a levegő a tüdőmből. A nap se sütött kevésbé, patakok a hátamon és szomjas voltam folyton. De nagy rutinosan nem vittünk elég vizet, így aztán Herr Paprika szigorú pillantása mellett egy korty, forgasd meg a szádban ismétlődött. Szerencsére aztán találtunk egy forrást, jéghideg tiszta víz, úgy meghúztam az üveget, hogy még a homlokom is megfájdult.
A legnagyobb ellenséges csapat viszont a harmadik harmadban tört ránk, alacsonyabb részek, jó magas aljnövényzet és rengeteg bogár, szúnyog, akik kitartóan követtek minket, főleg a fejünk volt szimpatikus, amire szépen kiült már a só. Herr Paprika bízott a verbális sikerben, ezért ismétlődően a teremburáját hallatszott, de a bogarak valahogy nem vették az adást.
Voltak azért pozitív találatok is, lehetett nézni jó messzire, remek kilátás lépten-nyomon, illatos bodza (Szedjüüüüünk! Nem! Látod a sok csalánt?!), valamilyen vadhagyma és szamóca, utóbbit meg is dézsmáltuk egy kicsit.


Nem szépítek, a végén már a befejezésre vágytam, végre vasútállomás, utolsó pecsét, azután még 3 km Sirok központjáig az aszfalton. Józsiék vártak, irány az első hideg sör, terasz, Panni elárulta az esti vacsorát, de éhes lettem, lassan visszaállt a testhőmérséklet, megcsináltuk. Hősök vagyunk.
Másnap megmozdultam, valami furcsa... Nincs izomláz. Nahát. Nehézségek elfeledve, már tervezzük is a következőt. Talán megelégszünk a 30 fok alatti időjárással is. És viszünk elég vizet.