Úgy látszik, tűnik, kellett egy alkalom, ami némi vesszőzéssel (és most nem írásjelre gondolok) rávett az írásra. Persze nem volt azért nehéz, hiszen tavasszal én is a megajándékozottak között voltam. Hát íme, itt van, bár Anikó megkönnyítette a dolgomat, következzen az ő bevezetője, hogy kiderüljön, mit, kiknek és miért:
A virtuális babaköszöntő, angolul
„baby shower“ főleg Amerikában létező néhány éves hagyomány. Általában
családi vagy baráti körben rendezik meg, egy születendő vagy már
megszületett gyermek köszöntésére. Családonként változó, hogy a gyermek
születése előtt nagy hassal, pocakosan ünneplik meg a kisgyermek
érkezését vagy a megszületés után. Az azonban minden családnál
egyforma, hogy az ünnepséget egybekötik finom ételek, sütemények, italok
elfogyasztásával. A hagyomány nem teljesen ismeretlen nálunk,
Magyarországon sem, hiszen évtizedekkel ezelőtt még létezett az a
bizonyos „komatál“, amit a leendő keresztszülők vittek az újdonsült édesanyának. A komatálban erőt, egészséget adó ételek lapultak, amelyek
mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Anyuka tejtermelése fokozódjon, és a
kisbaba minél több tejet kapjon, minél gyorsabban fejlődjön. A komatál
tartalmát mindig az ajándékozók kóstolták meg először, jelezve hogy
semmi ártalmas nem került bele. Másrészt ezzel is tehermentesítették az
Anyukát, hiszen egy csecsemő mellett a mindennapi főzés bizony embert
próbáló feladat, különösen ha a kisbabának van már esetleg egy-két
nagyobb testvére… A virtuális babaköszöntő során idén
februárban 4 kismamának kedveskedtünk. Most ősszel újabb három
nagyszerű, kreatív gasztrobloggert és gyermekeiket köszönthetjük.
Erikának, a Dublin felett az Ég (http://dublinfelettazeg. blogspot.co.uk/) szerzőjének pár hete született meg második kislánya. Katuci, a Katucikonyha blog ( http://katucikonyha. blogspot.co.uk/)
szerzője pár hónapos csöppsége mellett fáradhatatlanul ajándékoz meg
minket fantasztikus édességeivel. És Zita, a Zizi Kalandjai blog
írója (http://www.zizikalandjai.com/ ) , a
húsmentes valamint a vegán étkezés elkötelezett híve és konyhai
nagymestere. Mivel mindannyian már hosszú ideje jobbnál jobb receptekkel
lepik meg az olvasóikat, arra gondoltunk néhányan, ezúttal virtuálisan
elindulunk hozzájuk, hogy gratuláljunk és jó egészséget kívánjunk a
babáknak is és a mamáknak is.
Résztvevő bloggerek:
Frau Paprika, alias Anikó http://imbisz.blogspot. co.uk/
Kriszta http://
És akkor most jöjjön az én személyes részem. Amikor megkaptam a kedves invitálást, rögtön tudtam, leves lesz. Nem vagyok egy szoptatási szakértő, csak csinálom, lassan tíz hónapja, de azzal a régi megállapítással egyetértek, hogy ebben az időszakban egy jó leves sokat ad, sokat tölt, sokat segít. Remélem, az enyém is majd. Az édesburgonya nálunk most általában előfordul a konyhában, bár leginkább Paprika Junior fogyasztja és nem mi, ő ugyanis a sima krumpliért egyelőre nem rajong. A fehérrépa ugyancsak kedvelt alapanyag a legkisebb kosztjában, hát most ezeket párosítottam felnőtteknek. Került még bele kókusztej, és készült a leveshez kuszkuszgolyó egy kis szezámmaggal. A kuszkusz P. J. jó ismerőse, gyorsan elkészül, tápláló és még finom is. A szezámmagban pedig sok a kalcium, ház ezért jött utolsó alkotóelemként.
A leves gyorsan elkészül, azt hiszem, ez is egy fontos szempont, én legalábbis folyton szaladok az idő után, mellett, de sosem tudom megelőzni.
Mielőtt még befejezném, az alapanyagokat nem mértem, szóval a leírás a szemem és az emlékeim alapján készültek, nézzék el nekem, és persze változtatni nem tilos.
Itt a vége, jön a leves, fogadjátok, főzzétek, egyétek, kedves lányok. Hajrá Erika, Zizi, Katuci! És nem utolsósorban neked is küldöm, kedves Dzseki!;)
Édesburgonya-fehérrépa leves szezámmagos kuszkuszgolyókkal
3-4 nagy édesburgonya
3 vastag fehérrépa
1 közepes fej vöröshagyma
olívaolaj
só
kókusztej
4 ek kuszkusz
3 tk szezámmag
Az édesburgonyákat meghámozzuk, megmossuk, kockákra vágjuk. A fehérrépákat megtisztítjuk, megmossuk, felkarikázzuk. A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. Egy közepes fazékban egy kevés olajat melegítünk, majd jöhet a hagyma, pirítjuk, míg üveges nem lesz. Következhet az édesburgonya és a fehérrépa, átkeverjük az egészet a fazékban, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Kevés só, azután főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak, a végén jöhet annyi kókusztej, amennyit elégnek látunk. Miután levettük a levest, majdnem levest a tűzhelyről, várunk egy kicsit, majd krémesre turmixoljuk. Ha esetleg túl sűrű lenne, hígítsuk még vízzel. A végén kóstolunk, ha bármi hiányozna, lehet pótolni.
A kuszkuszt tálba szórjuk, öntünk rá annyi forró vizet, amennyi éppen ellepi, majd lefedjük, várunk, míg megpuhul. A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, majd hagyjuk hűlni. A kuszkuszt és a szezámmagot összekeverjük, nedves kézzel pici golyókat formázunk belőle. Ha van időnk, hagyjuk őket egy kicsit pihenni, hogy szépen összetapadjanak.
Tányér, leves, kuszkuszgolyó, kész vagyunk.
Ha nem erre az alkalomra készült volna a leves, akkor került volna bele egy kevés curry és némi chili is. A zöldségek készülhetnek a sütőben is, azután turmixoljuk vízzel vagy alaplével, majd kókusztejjel. A hagyma kimarad. És akkor itt be is fejeztem.
Jó volt írni megint, azt hiszem, ismételnem kell. Most nem untatnék senkit, a mi újság nálunk, velem résszel, de igyekszem hamar fárasztani. Higgyék el, főzök is néha, meg enni is szoktam, bár ez szegény imbiszen nem látszik.
Szombat után, vasárnap, szép napokat mindenkinek!